Kenyérlepény, szőlő és zöldség... a dél-xinjiangi helyi közösségek útkeresésében

A térséget a társadalmi stabilitás jellemzi, az emberek itt békében élnek és dolgoznak.

A földrajzi és éghajlati körülmények miatt korlátozott lehetőségekkel bíró Dél-Xinjiang gazdasági fejlődése hosszú ideig elmaradt az országos átlagtól. Az Autonóm Terület vezetése azonban a lehetőségek folyamatos kihasználásával belefogott az erdőgazdálkodással, a gyümölcstermesztéssel és -feldolgozással, vagy például a naan (lepénykenyér) gyártásával kapcsolatos fejlesztésekbe. Ez azt jelentette, hogy a régióban jellegzetes ágazatokra, termékekre, valamint a dél-xinjiangi turizmus fejlesztésére helyezték a hangsúlyt.

A naan hagyományos étel a régióban. A xinjiangi konyha országos népszerűségének köszönhetően egész Kínában jól ismerik és szeretik. A naan kenyér sok xinjiangi számára új reményt jelentett.

A Kashgari (Kasgár) Naan Kulturális Ipari Park termékfeldolgozó övezetében néhány fehér kezeslábasban tűsténtkedő naan-szakács gyúrja a tésztát. Van köztük olyan is, aki a lyukakat lyukasztja a lepénybe úgynevezett naan-tűvel, és van aki kiveszi a sült naant a kemencéből. Az elkészített naan különböző formájú és ízesítésű; egymásra rakva nagy mennyiség is elfér belőlük kisebb területen. Az illatuk a sütéskor messze érződik. Az üveggel elválasztott helyiségben dolgozók munkájával, a lepénykészítés folyamatával a turisták is megismerkedhetnek, idegenvezető segítségével.

Az egész régióban összesen 14 naan ipari park, 201 szövetkezet, 2300 falusi szintű naan pékség és 54 élelmiszeripari vállalat működik — tájékoztatott Abduai Ni Sidike, a kashgari naan gyártást felügyelő iroda igazgatóhelyettese. Elmondása szerint a helyi naan-mesterek eredetileg szétszórva, egymástól eltérő módszereket alkalmaztak, amelyek nem voltak hatékonyak. Ma már a pékek az ipari parkokban korszerű naan kemencéket használva, szabvány minőségű terméket állítanak elő úgy, hogy az áram- és gázszámlákat megtérítik.

„Az állam díjmentesen biztosítja ezeket a helyet, ahol ügyelnek a higiéniára és korszerű, légkondícionálóval felszerelt, kényelmes a környezet. Sokkal jobbak a körülmények mint otthon, hatékonyabb a termelés, a gyártók sokkal több terméket tudnak előállítani és értékesíteni. A naant készítő pékek korábban nem voltak elismert szakemberek, ma pedig ipari munkás és naan-mester a státuszuk, aminek köszönhetően az önbizalmuk is megerősödött. "

A 35 éves Mu Sajiang Aisha családja három generáció óta foglalkozik a naannal. Elmondta, hogy miután elment az ipari parkba, a környezete jobb lett és a jövedelme is jelentősen megemelkedett.

„Másfél éves munka után kerestem itt annyi pénzt, hogy felújítottam belőle a házam és vettem egy autót. Havonta több mint 10 ezer jüan a jövedelmem, 5-6 alkalmazottam van. Mondhatom, hogy meg vagyok elégedve" — fogalmazott Mu Sajiang Aisha

Az elmúlt években Kashgar térségében koncentrált ipari fejlesztést hajtottak végre egy háromszintű ipari struktúra létrehozásával. Működik tehát a naan ipari park, a naan szövetkezet és a helyi naan pékség. Mindemellett az e-kereskedelmi értékesítés is egyre inkább kezd teret nyerni. Jelenleg a helyi naan iparág 37 ezer embernek ad munkahelyet; naponta 6,6 millió naant értékesítenek.

A Bayinguoleng Mongol Autonóm Prefektúrában található Yanqi (Jancsi) megye, az északi szélesség 42 fokán található. Xinjiang négy fő bortermelő területének egyike. Az 1990-es évek óta a környék hagyományosan a szőlőtermesztés és borfeldolgozás fejlesztésére összpontosít, hiszen ez bevált, biztos jövedelemforrása az ott élőknek és a megye számára is hasznos. Jelenleg 48 ezer hektáron terül el a borszőlő ültetvényük, borfeldolgozó kapacitásuk elérte az évi 35 ezer hektolitert. A teljes termelés értéke meghaladta a 250 millió jüant.

A jól ismert helyi Tiansai (Tienszaj) Borászat által gyártott Chardonnay száraz fehérbor például már számos díjat nyert Kínában és külföldön. Chen Lizhong (Csen Li-csung) tulajdonos arról számolt be, hogy az elmúlt években a vállalatok folytatták beruházásaikat az ágazatban elsősorban a boriparral és a helyi üzleti környezettel kapcsolatos optimizmusuk miatt:

„Még mindig optimista vagyok Xinjiang hatalmas potenciáljával és a jövőbeli kilátásaival kapcsolatban. Ugyancsak derűlátó vagyok az iparág tekintetében. Az emberek igénye ugyanis egyre nő a jobb minőségű élet iránt, aminek fontos része a kiváló minőségű termékeket előállítása. Tehát továbbra is bízunk az iparágban és a xinjiangi befektetésekben.”

Shache megye az ősi Selyemút egyik fontos városa, csodálatos történelemmel és kultúrával rendelkezik, de szembesülnie kellett az „egyre több ember és kevesebb föld” problémájával. 2021 elején a megye 20 ezer hektáros Góbi ipari parkot épített az elhagyatott Góbi-sivatagban. Ezzel területet, ipart és foglalkoztatást „követelve” a Góbitól. Jelenleg 4000 üvegház és 200 ezer juhtenyésztő telep épült itt, ami több mint 3000 ember foglalkoztatását oldotta meg.

Wei Xingya (Vej Hszing-ja), a Góbi Ipari Park vezetője arról is beszélt, hogy az itteni zöldséges üvegházakban paradicsomot és paprikát termesztenek.

Mint elmondta, arra törekszenek, hogy elősegítsék a központi menedzsment és a technikusok képzését. Ezen kívül fontos céljuk, hogy megkönnyítsék értékesítést és ezáltal növeljék az emberek jövedelmét. Mivel a piacon verseny van, a lehető legjobb minőséget szeretnék elérni a zöldségtermesztés területén, a Góbi Ipari Parkban.

A közeli faluban élő Maimediniyaz Aiheti és felesége idén augusztusban két üvegházat foglalt le az ipari parkban. A technikusok irányítása mellett, a teljesen automatizált üvegházakban becslése szerint az első paprika szüret több mint 8000 jüan bevételt hozhat.

„Nem volt állandó munkám, és viszonylag kis földterületen voltak az ültetvényeim. Azért jöttem ide, hogy két üvegházat kihasználva több mint egy hónapig zöldséget termesszek. Ez a paprika októberben kerül a piacra. A permetezés, az öntözés és a tápanyagutánpótlás mind automatizált. A munka így nem túl fárasztó.”

Az ipari parkban a végét sem látni az állattenyésztést és zöldségtermesztést szolgáló építményeknek. Az újonnan megművelt, többezer hektáros dióerdők ugyancsak életerősnek mutatkoznak a földbarna talajon. A múltban a Góbi-sivatagot úgy emlegették, mint ahol „a szél fújja a köveket, sehol sincs fű”, mára „aranyhegy és ezüsthegy” lett a helyi gazdák számára, akik a jobb életért, a jómódért küzdenek. A füge, a szőlő és a zöldség elválaszthatatlan az itteni háztartásoktól, egyfajta új „varázsfegyverré” vált a dél-xinjiangi emberek számára a meggazdagodás felé vezető úton.