A kultúra és turizmus ötvözésével boldogulnak a dél-xinjiangi mongolok

A Xinjiang Uygur (Hszincsiang-Ujgur) Autonóm Területen évről évre nő az odalátogató turisták száma, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy az önkormányzat komoly erőfeszítésket tett és tesz annak érdekében, hogy megteremtse a stabil fejlődés alapjait, és biztosítsa a gazdaság folyamatos és egészséges fejlődését. A különböző helyi kormányzatok arra törekszenek, hogy szervesen integrálják a kultúrát és a turizmust, ami egyszerre elősegíti a helyi szellemi kulturális örökség védelmét és a kapcsolódó kultúra népszerűsítését.

Xinjiang egyik legnagyobb – mintegy ezer négyzetkilométer területű – édesvizű beltava, a Bosten-tó (Boszten-tó) látogatási területén, a színpadon hagyományos mongol ruhákba öltözött népművészek jellegzetesen magas hangon énekelnek, őket pedig a mély és szenvedélyes morin khuuron (lófej hegedű) kísérik. A trapéz alakú és lófej formájú véggel ellátott kéthúros hangszer a mongol nép egyik legfontosabb szimbóluma. Az előadók a vidám mongol sawuerdeng táncot adják elő a messziről érkezett közönségnek. A sawuerdeng, a mongol autonóm prefektúra Hejing (Hocsing) megyéjében hagyományos táncnak számít, mint a nemzetiség egyik szellemi kulturális öröksége. A mongolok szerint a pusztát és a lovas életet idéző sawuerdenget jellegzetes vitalitás és művészi báj jellemzi, amely könnyen utat talál az emberek szívéhez.

Bayinguoleng (Bayingolin) Mongol Autonóm Prefektúra Bohu megyéjében közel 50 tematikus egyedi jurta található. Az énekes és táncos előadások mellett itt kiállításokat is megtekinthetnek a látogatók, továbbá helyben készült mongol hímzéseket és kézműves termékeket is vásárolhatnak. Testközelből tapasztalhatják meg a nomád életet, miközben a mongol szellemi kulturális örökség különböző formáival is találkozhatnak.

„Sichuan (Szecsuan) tartományból, Chengdu városból (Csengtu) érkeztem a Bosten-tóhoz, és egy hete vagyok itt. Belekóstoltam az itteni életbe, ismerkedem a helyi kultúrával. Sokfelé megfordultam már, de ez egy olyan hely ahová szívesen visszatérnék”— jegyezte meg egy turista.

A jellegzetes helyi nemzetiségi szellemi kulturális örökség bevonása a térségi turizmusba fontos intézkedés volt és igen hasznosnak bizonyult. Zhan Lijun (Csan Li-csün), a Bohu megyei Kulturális és Idegenforgalmi Hivatal igazgatója szavaival élve, ez a kultúra és a turizmus ötvözete.

„A látogatók nemcsak a gyönyörű tájban gyönyörködhetnek, hanem részeseivé válhatnak a helyi kultúrának is. A szellemi kulturális örökség mai „örökösei” a turistáknak nyújtott szolgáltatásaikkal vállalkozásszerűen mutatják be a hagyományokat, amiért anyagi ellenszolgáltatást is kapnak. A lelkesedésük pedig ezáltal még nagyobb lesz, a kultúra és a hagyományok tovább élnek és terjednek. Amióta turisták érkeznek hozzánk, az üzletág bővül, az ideérkezők tartózkodási ideje egyre hosszabb lesz, fogyasztásuk nő, így az itt élők több bevételhez jutnak.”

A látogatási terület működtetését folyamatosan és komplex módon ellenőrzik. Bohu megye vezetése odafigyel a szellemi kulturális örökség védelme és terjesztése érdekében létrehozott projektjek működésére, miközben rendszeres képzést biztosítanak a hagyományőrzőknek, a népművészeknek.”

A „Janger” a mongol hősök eposza, a Kínában élő etnikai kisebbségek három nagy eposzának egyike. Hosszú ideig szájról szájra terjedt, a mongol nép és énekesei újra és újra átdolgozták, míg fokozatosan egy nagy és teljes eposz lett belőle.

Qiao Lai (Csiao Laj) mongol nemzetiségű fiatalként egykor a tanáraival járta a vidéket és kereste fel a népművészeket, hogy a lehető legtöbbet megtanulja. Mára ő maga is tanár lett, aki a Jangert tanítja. Mint mondta a képzés elindításával több mongol fiatal érdeklődését sikerült a Janger iránt felkelteni.

A Kashgari (Kasgár) Maigaiti (Makit) megye a Daolang (Taolang) hagyományos zene, néptánc és ének szülőhelye, ahol az emberek bármikor találkozhatnak a jellgzetes daolang maqam előadással. A daolang az ujgur nemzetiség élő hagyománya. A „népművészet virágaként” is ismert; a tánc a dolgozó emberek életét ábrázolja. A maqam egy improvizált dallamtípus, etnikai művészeti forma; az elnevezés arab eredetű. A modern ujgur nyelvben a „maqam” elsősorban a „klasszikus zenét” jelenti. Maigaiti megye „a daolang naív festmények szülővárosa” is. Az 1970-es években megjelent daolangi festmények a helyi vidéki életet, a népszokásokat és más hagyományokat használják fel fő forrásukként élénk színekkel és sajátos kompozíciókkal.

A 76 éves Reheman Apiz festőművész, a „Szüreti fesztivál” című alkotáson dolgozik. A vásznon a falusiak búzával teli zsákok körül ülnek, furulyáznak és szüreti táncokat adnak elő.

Reheman Apiz volt az első naív festő Kumkusar településen. Irányításával a daolangi festmények nemcsak fontos helyi kulturális sajátosságokká, hanem bizonyos értelemben az emberek meggazdagodását segítő „varázsfegyverré” is váltak. Kumkusar község egy országos 4A-szintű (5-ös skálán) turisztikai besorolású természeti környezetben található. A daolangi gazdák festményeinek megtekintése és megvásárlásának lehetősége mellett, a helyiek biztosítják az odalátogatók étkeztetését és szórakoztatását. Évente több mint 120 ezer turistát fogadnak, a gazdák festményeiből származó éves bevétel több százezer jüan.

A naív fetők kashgari fesztiváján Minawal Mutailipu női festő festménye nyerte el az első díjat. Elmondta, tapasztalata szerint egyre többen szeretik meg és ismerik el a daolangi gazdák festményeit.

„Több mint fél évszázada évente legalább négy-öt speciális képzést tartanak a naív festészetről, és egyre többen kapnak kedvet a művészi ábrázoláshoz. Korábban alig 50-60 ember foglalkozott festéssel. Most a városban már több mint 200 ember építi erre a megélhetését. Évente egyszer vagy kétszer aukciókat, kiállításokat és egyéb programokat szerveznek például a kelet-kínai Shandong (Santung) tartományban, Pekingben és másutt. Festőink sok munkáját értékesítik" — számolt be Minawal Mutailipu.

Ahogyan a mongol hőslegendban, a Jangerben leírt eposzban, a Bosten-tó partján, a Bohu megyei jurták között, vagy a daolangi gazdák egyszerű színes festményeit nézegetve – mindenütt ott van a máig élő mongol kutltúra. A kulturális hagyományokra támaszkodva sikerült a turizmust a dél-xinjiangi régióban gyümölcsöző üzletággá fejleszteni.