Fókuszban a környezetvédelem: a természetvédelemtől, a termőföd védelmén át a hulladékgazdálkodásig

A nemzeti fejlődés alapjaként, az ökológia forrásaként és az emberek megélhetésének megalapozójaként a természeti erőforrások fontos támogató szerepet töltenek be a gazdasági és társadalmi fejlődésben, az ökológiai civilizáció felépítésében és szorosan kapcsolódnak a kínai nemzet fenntartható fejlődésének programjához.

2020 végén az állami tulajdonú földterületek összterülete országosan 523,338 millió hektár volt, ebből 17,606 millió hektár állami építési terület és 19,572 millió hektár állami tulajdonú szántó.

Kína a világ egyik leggazdagabb biodiverzitású országa. Ami a természetvédelmi területeket illeti, 2015 óta az állam 10 nemzeti parkot hozott létre. Köztük van a Qinghai (Csinghaj) tartományi tibeti fennsíkon elhelyezkedő terület: Sanjiangyuan (Szancsiengjuan), amely a Jangce, a Sárga folyó és a Lancang folyó forrásvízgyűjtő régiója, az óriáspandák, a szibériai tigrisek és leopárdok élőhelye, az ugyancsak Qinghai tartományi Qilian-hegység (Csilien), Hainan (Hajnan) tartomány (sziget) trópusi esőerdője, a Fujian (Fucsien) tartományi Wuyishan (Vuji-hegység), a Hubei (Hupej) tartományi Shennongjia (Sennungcsia), a Yunnan (Jünnan) tartományi Shangri-La Pudacuo, a Jilin (Csilin) tartományi Qianjiangyan (Csiencsiangja), a Qiantang (Csiantang) folyó forrása és a Guangdong (Kuangtung) tartományi Nanshan (Nan-hegység). A kísérleti projekt 12 tartományt érint összesen 22,319 millió hektáron.

Kína a világ leggazdagabb biodiverzitású országainak egyike. A természetes módon elterjedt vadon élő állatok között Kínában körülbelül 7300 gerinces és körülbelül 130 ezer elnevezett rovar található, köztük több mint 400 vadon élő állat, például az óriáspanda és a tarajos íbisz csak Kínában fellelhető. Ezenkívül több mint 36 ezer magasabb rendű növényfaj található, amelyek közül 15 ezer–18 ezer endemikus faj. Az országosan kiemelten védett vadon élő állatoknak összesen 980 faja és 8 kategóriája, az országosan kiemelt védett vadon élő növényeknek pedig összesen 455 faja és 40 kategóriája van. A veszélyeztetett vadon élő állatok, például az óriáspandák, a tarajos íbisz és a tibeti antilop esetében alapvetően megfordult a trend és megszűnt a számuk fogyása.

“A természeti erőforrásokkal való gazdálkodás nemcsak az ökológiai civilizáció építését jelenti, hanem egyben a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődést, és az emberek megélhetésére is pozitív hatással van” – nyilatkozta Lu Hao (Lu Hao), a természeti erőforrások minisztere. Mint mondta, Kína egy sor dokumentumot bocsátott ki a természeti erőforrások tulajdonjogi rendszerének reformjáról, a természeti rezervátumok rendszeréről, a területrendezésről, a természetes erdők védelméről és helyreállításáról, a vagyonhasználatról és az ökológiai kompenzációról, valamint az ökológiai termékek értékrealizációs mechanizmusáról, valamint a termőföldvédelemmel kapcsolatos kérdésekről.

A megművelt föld az állami tulajdonban lévő természeti erőforrások fontos részét képezi. Xi Jinping (Hszi Csin-ping) államelnök többször is hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági területek a nemzeti élelmezésbiztonság gyökerei. Az elmúlt években a megművelt területek védelmével kapcsolatban továbbra is súlyos problémák merültek fel a nem beépítésre szánt mezőgazdasági területek illegális elfoglalása következtében.

Liao Yonglin (Liao Jung-lin), a Természeti Erőforrások Minisztériumának a tulajdonosok jogainak és érdekeinek védelmével foglalkozó igazgatója elmondta, hogy a következő lépés a megművelt földterületek védelmének további erősítése lesz.

“Határozottan meg kell fékezni a termőföld nem mezőgazdasági célú hasznosítását, szigorúan ellenőriznünk kell a termőföld megművelését és a termőföld építési és egyéb földterületekké való átminősítését. Kiemelt védelmet kell alkalmazni a szántóterületekre. Teljes mértékben ki kell használni a távérzékelést és az egyéb információs technológiát, hogy félévente egyszeri távérzékeléssel történő monitorozással felfedjük a problémákat. Határozottan fel kell lépni a művelt területek illegális elfoglalása ellen, az ilyen eseteket ki kell vizsgálni és ellenük szigorú intézkedéseket kell hozni.

A Természeti Erőforrások Minisztériumát a kínai intézményi reformok új fordulójában hozták létre 2018 elején és az ökológiai védelem, valamint egyéb kapcsolódó területek feladatainak egységes végrehajtásáért felelős. Jelentések szerint a 13. ötéves terv időszakában Kína 545 millió hektáron hajtott végre erdősítést, 54,38 millió hektár mezőgazdasági területet alakított át erdővé, 23,04%-ra növelte az erdőborítottságot, 56,1%-ra növelte a legelők átfogó növényzettel borítottságát és 150 millió hektár elsivatagosodott földterületet vett kezelésbe.

A már idézett Liao Yonglin arra is rámutatott, hogy a következő lépés az ökológiai védelemnek és a helyreállításoknak a további erősítése, illetve javítása lesz.

“Az intézkedések helyi adottságokhoz való igazításának elve szerint átfogóan megszervezzük a jövőbeni ökológiai építkezéseket, így a föld ökológiai helyreállítását és a zöldítést; tudományosan meghatározzuk a zöldítési feladatokat. A tengerpartok ökológiai helyreállítása kapcsán javasoljuk, a tengeri energia problémájának előtérbe helyezését, majd a tengeri ökológia, a biodiverzitás kérdéseit és így tovább. Az ökológiai védelem és helyreállítás piaci alapú befektetési mechanizmusának feltárása és fejlesztése is kiemelt feladatunk. Aki véd, aki helyreállít, annak profitálnia kell a tevékenységéből. A magántőkét is be kell vonni az ökológiai célú befektetésekbe.”

A természeti környezet károsodása többnyire az erőforrások túlzott kiaknázására és a kiterjedt felhasználására vezethető vissza. Az erőforrások korlátozottsága és az extenzív felhasználás közötti ellentmondás egyre hangsúlyosabbá vált. A 14. ötéves terv a „zöld fejlődés előmozdítását, valamint az ember és a természet harmonikus együttélésének elősegítését” határozza meg célként, és hozzá „az erőforrás-felhasználás hatékonyságának mindenre kiterjedő javítását”.

Az új építési területek nagyságának ésszerű meghatározása, a városfejlesztés határainak tudományos meghatározása, és a városépítés szigorú korlátozása a fejlesztés optimális határain belül kell, hogy történjen. Elő kell segíteni a települések építési területeinek fejlesztését és hasznosítását, valamint a vidéki alapterületek aktív revitalizálását. A földhasználati szabványok megerősítése és a természetmegőrzés, az intenzív területhasználat értékelése, a területtakarékosság szempontjának figyelembe vétele a projektgenerálás szakaszában, az átfogó földhasználati felmérések elvégzése a különböző fejlesztési övezetekben és parkokban, mind-mind szem előtt tartandó követelmények. Emellett szükség van a hulladék-újrahasznosító rendszerek kialakítására, a szelektív hulladékgyűjtés elterjesztésére. Támogatni kell a háztartási-, élelmiszer-, valamint építési hulladékok, csomagolási hulladékok és egyéb hulladékok hatékony és környezetet kímélő ártalmatlanítását, vagy lehetőség szerint újrahasznosítását, feldolgozását.