Peking 2022 - Fogyatékkal élő vidéki gyerekek és a téli sportok adta lehetőség

„Ha eltévedsz a vadonban, csak semmi pánik! A Nap megmutatja neked a helyes irányt!” – olvassák hangosan együtt az órán a diákok a hegyvidéken fekvő Luanchuan (Luancsuan) járás kisegítő iskolájában, a közép-kínai Henan (Honan) tartományban.

Amikor 2015-ben Peking megnyerte a 2022-es téli olimpiai és paralimpiai játékok rendezési jogát, Wu Yongjun, (Vu Jung-csün) Luanchuan járás kisegítő-speciális iskolájának igazgatója tudomására jutott, hogy a kínai Fogyatékosok Országos Szövetsége 2019-ben téli sportjátékokat rendezését tervezi a fogyatékosok számára az északkelet-kínai Heilongjiangban (Hejlungcsiang), Kína legészakibb tartományában. Wu úgy gondolta, hogy ez egy értékes lehetőség az iskolájában tanuló 107 diák számára, s úgy döntött: részt vesznek a játékokon. Wu erről így beszélt: „Nemcsak siketnémák, hanem agybénulásban szenvedők, autisták, szóval különböző fogyatékossággal élő gyerekek járnak hozzánk. A több mint 30 éves oktatási pályafutásom során mindig volt egy vágyam. Nevezetesen az, hogy a fogyatékos diákjaimat sikerüljön kivinni az iskolánkból, olyan helyekre, ahol ők is bizonyíthatják tehetségüket, hogy legyen sikerélményük. Ezért úgy gondoltam, vonattal elviszem őket a hegyvidékről, hogy megnézzük a külvilágot. Akár mennyire nehéz is lesz, nem adjuk fel.”

Wu 22 diákot választott ki és regisztrálta őket a játékokra. Korábban Henan tartományból soha vettek részt speciális versenyzők a nekik rendezett kínai országos téli sport játékokon. Luanchuan járás speciális iskolájának diákjai közül senki sem találkozott még a téli sportokkal, nem volt edzőjük sem. A helyi oktatási és sport hivatal, valamint a fogyatékosok helyi szövetségének koordinálásával két síedzőt küldtek a speciális iskolába.

Henan tartományban nincs természetes sípálya. A zéró téli sport tapasztalattal rendelkező gyermekeket nagyon nehéz volt tanítani, sőt kezdetben kommunikálni sem volt könnyű velük. Wu Fei (Vu Fej), az egyik edző így emlékezett a kezdetekre: „A legnagyobb fejfájást az okozta, hogy nem voltam képes kommunikálni velük. Már az összeomlás szélén álltam. Abban az időben sokat beszélgettem az iskola vezetőivel arról, hogy nem tudom az edzéseket megtartani, nem vagyok rá képes.”

Wan Qingyannak (Van Csing-ja), a speciális iskola akkori igazgatóhelyettesének azonban sikerült meggyőznie az edzőt, hogy tartson ki a tanítás mellett. „Ha a diákoknak megpróbálod elmagyarázni, hogy mit kell csinálni, ők nem értik, de ha megmutatod nekik, hogyan kell mozogniuk, utánozni fognak. Türelemre van szükség, és szeretetre. A munkánk lényege pont a szeretet adása.”

Kezdetben az edzők az iskola udvarán igyekeztek a diákok fizikai erőnlétét javítani, és alapvető síelési mozdulatokat tanítottak nekik. Az iskola tanárainak segítségével folyamatosan sikerült a bizalmat kialakítani és végül megtalálni egy hatásos kommunikációs formát. A diákok többsége egyre jobban megszerette az edzéseket, a sportot. De Lou Jiayuan (Lou Csia-jüan) kivétel volt. Lou autista. Zhang Yilin (Csang Ji-lin), Lou édesanyja így emlékezett erre az időre: „Nem tudott játszani más gyerekekkel, mindig csak egyedül volt magában. Ha kérdeztek tőle valamit, nem mondott semmit. Minden nehéz volt a számára. Ezért a sportot nagyon távolinak tartottuk tőle.”

Eleinte egyáltalán nem sikerült az autista gyerek bevonása. Wu Tao (Vu Tao), a másik síedző így idézte fel a kezdeteket: „Amikor elkezdtem tanítani őket, Lou például nem is vett rólam tudomást. Tízszeri-hússzori megszólítására sem figyelt rám egy kicsit sem. Hosszú idő után azután, amikor egyszer megszólítottam: >>Jiayuan, gyere ide, megtanítom neked ezt a gyakorlatot. Markold meg a lapdát, fogd és tedd át a másik kezedbe <<, az autista fiú nagy érdeklődést mutatott a labda kézből kézbe történő átadásra, és sikerült is ezt ügyesen elsajátítania.

Zhang Yilin, Lou édesanyja örömmel látta a fia fejlődését: „Ő is, mint más gyerekek szeretnek játszani, csak ő nem tudja kifejezni magát. Ha lehetőséget kap, igyekszik megmutatni, hogy képes a feladat elvégzésére. Idővel egyre könnyebben el tudja végezni azt, miközben egyre jobban akar bizonyítani.”

Néhány hónapos erőnléti és egyensúlyozási edzés után a fogyatékkal élő diákok megkezdték a rendszeres tréningezést egy fedett műlesiklási pályán. Amikor először síeltek a havon, nagyon örültek.

Zhang Jiayi (Csang Csia-ji), egy siketnéma lány, nagyon megszerette a síelést, s a többiekhez képest remekül edzett, nagyon akart versenyezni. Zhang Hongcai (Csang Hung-caj), a lány édesapja elmondta: „Már az első és második alkalommal minden erejét bevetve edzett a havon. Másnap fájt a lába, a karja és a dereka, mindene, de mégis menni akart az edzésre.”

A hosszantartó felkészülés után 2019 decemberében Luanchuan járás speciális iskolájának sportdelegációja elhagyta az otthoni hegyvidéket és elindult Heilongjiang tartományba, az országos speciális és fogyatékos téli sportjátékok helyszínére. A verseny előtt sokan megbetegedtek közülük, mert nem voltak hozzászokva az észak-kínai hideghez. Köztük Luo, az autista fiú is. Édesanyja így emlékezett vissza: „A fiam megfázott, a láza 38,5 fok volt, nagyon aggódtunk, orvoshoz vittük, gyógyszereket kapott. Az apja és én is úgy gondoltuk, hogyha megfázott az első verseny előtt, akkor jobb, ha abbahagyja, mert az egészség a legfontosabb. De a fiam kitartóan azt hajtogatta, hogy versenyezni akar.”

„Szándék, akarat, elszántság, céltudatosság” - a speciális olimpia mottója. Luo végül a 500 méteres sífutásban ezüstérmet szerzett. A lányok siket-néma versenyén Zhang Jiayi mégha kétszer el is esett, sőt egyik sílécét el is vesztette, de kitartott a célvonalig.

Luanchuan járás speciális iskolájának diáksportolói végül megvalósították az álmukat: hogy a hegyekből eljussanak az országos téli speciális és fogyatékos játékokra. 2020 decemberében az iskola sportdelegációja részt vett az országos egyetemi, közép- és általános iskolai sífutás versenyén. A 68 csapat közül az övék volt az egyetlen speciális és fogyatékos diákokból álló csapat. Bár nem szereztek érmet, öt számban a legjobb nyolc között végeztek.

A 2022. évi téli olimpiai és paralimpiai játékok a luanchuani speciális iskola diákjai körében nagy érdeklődéssel várt világraszóló esemény. Wu Yongjun, igazgató megállapította: „Mégha egyes diákjaink nem is hallhatják a tapsolást, a bíztatást, de ők is tudják, hogy a sportban bátorságra, kitartásra van szükség, küzdeni kell. Gyorsabban, magasabbra, erősebben.”