Az egyszarvú, vagy más néven unikornis, kínai nevén qilin a hagyomány szerint a 360 szárazföldi állat közül a legelső, azaz a királyuk, miként a főnix a madaraké. Kínai neve, csakúgy, mint a kínai főnix esetében, a két nemet jelöli: a Qi a hím unikornis, a Lin a nőstény. Találkozhatni olyan leírással is, hogy nem egy fajta kínai egyszarvú van, hanem öt, vagy más elképzelések szerint hat, és ekkor az egyik fajta kínai egyszarvúnak a neve a qilin.

Lévén mitológiai állat, ráadásul 5, vagy 6 fajtája is van, természetes tehát, hogy sokféle alakban írják le a kínai egyszarvú külsejét. A legáltalánosabban elterjedt vélemény szerint a teste olyan, mint a szarvasé, a farka olyan, mint az ököré, a patája olyan, mint a lóé, néha pedig zöld pikkelyei is vannak, mint a sárkánynak, sőt, a fejét is szokták a sárkányéhoz hasonlítani. De természetesen a legjellegzetesebb "testrésze" a homloka közepén növő rövid szarva, ami ráadásul nem is szaruból van, hanem húsból. További jellegzetessége, hogy a hasa barna vagy sárga, a hátán pedig ötszínű a bőre. Ez természetesen ugyanaz az öt szent kínai szín, mint amiből a főnix faroktollazata is áll: vörös, sárga, kék, fehér, fekete.

Habár eleinte hirtelen haragú, ingerlékeny lényként ábrázolták, aki mérgében még tüzet is evett, később teljesen átalakult. Rendkívül nemes, méltóságos állat lett belőle, a Kunlun hegységben éli meglehetősen visszahúzódó életmódját. Azt tartották róla, hogy óvatosan lépked, nehogy véletlenül is eltiporjon valamilyen élőlényt. Még a füvet sem eszi addig meg, míg el nem száradt, más elképzelések szerint pedig nem is füvet eszik, hanem varázsnövényeket, amik egyébként nyilván nem is léteznek, és ezzel így, vagy úgy, de mindenképpen túltesz a legvadabb vegetáriánusokon is.

Ennyi nemes tulajdonság, és ilyen fenséges megjelenés után az már csak természetes, hogy megjelenése szerencsés előjel, egy kiváló uralkodó világra jöttét jósolja meg. És fordítva is igaz: megsebesíteni egy kínai unikornist, sőt, egyáltalán belebotolni, még átvitt értelemben is, a holttestébe, igencsak szerencsétlen előjelnek számít.

Ez utóbbiból viszont már az is látszik, hogy ellentétben például a kínai főnixszel, az egyszarvú korántsem halhatatlan állat. Természetes körülmények között ezer évig él, ami a legendák világában nem számít túlságosan hosszú időnek. Ezért is lehetséges talán, hogy egy valóságos állattal is összekeveredett a qilin-mondakör. Amikor ugyanis a világ egyik legnagyobb hajósa, Zheng He, a Ming-dinasztia idején afrikai expedíciós útjáról zsiráffal tért haza, mindenki meg volt róla győződve, hogy a négy szent állat egyikét hozta el a kínai császárnak ajándékba. Hogyne, mikor olyan régen jelent meg akkor már az egyszarvú.

De mikor volt az első találkozás kínai egyszarvú és kínai embere között? Az egyik első, ha nem a legelső unikornis, amelyik megjelent az emberek előtt, a legenda szerint Fu Xi császárnak adta át az írás titkait, mintegy 5000 évvel ezelőtt.

A következő nevezetes találkozó ember és unikornis között mikor máskor történhetett volna, mint Huang Di idején, 4700 évvel ezelőtt. Illetve van pontosabb dátum is ennél, az időszámításunk kezdete előtt 2697-ben tűnt volna fel a császár kertjében a nemes állat. A császár ebből, nagyon helyesen, rögtön arra következtetett, hogy hosszú békesség köszönt az országra az uralma alatt.

De a legnevezetesebb egyszarvúval kapcsolatos események nem ezek a kínai történelemben. A legtöbb ember, legalábbis aki már hallotta a filozófus nevét, tudja, hogy Konfuciusz várandós édesanyja előtt is megjelent egy unikornis, vagy más változat szerint, az öt bolygó szellemei hoztak eléje. Akárhogy is, időszámításunk kezdete előtt 551-ben a találkozó megtörtént egy erdőben, az egyszarvú egy jádedarabot adott Konfuciusz édesanyjának, és lehajtotta a fejét annak ölébe. A derék qilin az ajándékba adott jádedarabon lévő felirat segítségével olyan gyermek születését jósolta meg, aki úgy fog uralkodni, mint egy trón nélküli király. Tudjuk, hogy az unikornis még óvatosan is fogalmazott, hiszen Konfuciusz a valaha élt legnagyobb hatású emberek egyike volt.

Az imént említett erdei találkozó után 70 évvel néhány vadász megölt egy unikornist, amelynek a szarván még mindig ott volt az a szalag, amelyet Konfuciusz anyja kötött oda. Konfuciusz is megnézte az elpusztított csodálatos állatot, és meg is siratta. Megértette természetesen azt is, hogy az ő halálának a napja is közeledik.

Egy másik nevezetes eset Dzsingisz kánhoz fűződik. Az indiai hadjáratra készülő hódító egy felderítő csoportja találkozott egy unikornishoz hasonlító állatra, amely azt üzente a csoport által Dzsingisznek, hogy ideje már az országába hazatérnie. Dzsingisz kínai minisztereinek egyike magyarázta el, hogy a misztikus állat a chio-tuan volt, egyfajta qilin, azaz egyszarvú, és az égiek azért küldték, mert már megelégelték a vérontást, amit Dzsingisz okozott. Dzsingisz el is állt India meghódításának tervétől.

Az emberhez, ebből a kevés példából is látszik, csak akkor közelít, ha fontos mondandója, égi küldetése van. Bár éppenséggel rossz korban is megjelenhet, az emberek mégis el nem jövetelét asszociálják a rossz időkkel, ha pedig eljön az egyszarvú, akkor azt jó előjelnek tekintik, ami nem is csoda, hiszen a kínai egyszarvú az élet egyik alapelemét testesíti meg, mégpedig szó szerint, hiszen az emberségesség megtestesüléseként fogták fel a qilint. Illetve profánabb felfogásban a fiúgyermekek születését tulajdonították az egyszarvúnak, amiért természetesen szintén nagy tiszteletnek örvendett, és gyakran szerepelt népművészeti ábrázolásokon.

Egy másik, még profánabb alkalmazására is van példa: rangjelzővé is vált a qilin. A katonai hivatalnokok között a legmagasabb rangot jelölte a ?qilin"-fokozat. Habár nem is annyira profanizált használat ez, hiszen aki a császári Kínában elérte ezt a fokozatot, az igazán kitüntetettnek érezhette magát. Majdnem annyira, mint ha egyszarvúval találkozott volna.