Azt szokták mondani, kínaiul "Fenghuang" a neve, de tulajdonképpen helyesebb így: a nevei. Még pontosabban: a 2 főnix neve. Mert a Feng a férfi, a Huang pedig a női princípium. (A kakas és tyúk elnevezés igencsak furcsa volna egy mitológiai állat esetében.) Ilyeténképpen tehát két madárról, egy hím-, és egy nőneműről van szó. Ez a nemi distinkció azonban a modern felfogásban igen gyakran eltűnik, és a főnix, így egyes számban, női lényegű lesz, és gyakran, a természetesen férfi lényeget megtestesítő kínai sárkánnyal ábrázolják együtt, annál is inkább, mert a férj és feleség közötti harmonikus, áldott kapcsolatot jelképezik együtt. Pedig ugyebár volt egy, van egy hím főnix is, illetve ez utóbbi nézet szerint nincsen.

Ezek után az már nem is meglepő, hogy nemcsak "Fenghuang"-ként nevezik a kínai főnixet. Ritkábban, de szokták emlegetni hunji, azaz ?augusztusi kakas" néven is, valamint "vörös madár"-ként is.

A kínai főnix először Huang Ti császár előtt jelent meg úgy 4600 évvel ezelőtt. Akárcsak az egyszarvú, a főnix is szerencsét hoz, már csak azért is, mert csak béke és prosperitás idején mutatja meg magát. Esetleg egy új császár trónralépésekor, egy jelentős személyiség születésekor. Azaz az égi kegyelem látható, bár meg nem fogható jele volt.

A négy szent állatot igencsak megbecsülik a kínaiak, amit meg is lehet érteni. Egyes magyarázatok szerint a világot is ez a négy isteni teremtmény alkotta volna, majd az eget négy részre osztották, majd a sárkány, az egyszarvú, a főnix, és a teknősbéka is kapott a világból egy negyedet. A főnix a déli részt kapta, ami a nyarat, és így magától értetődően a napot is jelképezi. Ezen kívül még a madarak királya titulus is kijár neki.

Ha visszaemlékszünk még a két főnixre, akkor érthető, hogy most is kicsit összetettebb az előbb említettnél a helyzet: a Feng a hím madár, azaz a yang, a szoláris ciklus, és a nap. A Huang a nőstény madár, azaz a ying, a lunáris ciklus, és a kínai császárnét jelképezi.

Sokféle leírás olvasható arról, hogyan is néz ki a főnix. A legelterjedtebb szerint nagyon színes és szenvedélyes tollazata van. Különösen a farktollai figyelemre méltóak, amelyek az öt szent színből állnak, azaz vörös, kék, sárga, fehér és fekete színűek, és a holdhónapok száma szerint hol 12, hol 13 van belőlük.

Már ennyiből is magunk elé tudjuk képzelni: a tollazata olyan, mint egy páváé, a feje és a teste pedig olyan, mint a fácáné. De ez csak egy leegyszerűsített leírás, ennél jóval elaboráltabbal is találkozhatunk, ám mint az majd látható lesz, ez ismét csak inkább összezavarja a képet. Eszerint a csőre olyan, mint a kakasé, az arca olyan, mint a fecskéé, a homloka olyan, mint a baromfiké, a nyaka olyan, mint a kígyó, a melle olyan, mint a lúdé, a háta olyan, mint a teknősbékáé, a hátsó fele olyan, mint a szarvasbikáé, a farka pedig olyan, mint a halé. Már ennyi adat alapján is nehéz lenne ábrázolni a kínai főnixet, pedig a variációk még folytathatóak. Másutt ugyanis azt találjuk, hogy elölről olyan, mint egy hattyú, hátulról olyan, mint egy egyszarvú, a torka olyan, mint a fecskéé, a csíkozata olyan, mint a sárkányé.

A feljegyzések szerint három lába lenne, ami stimmel is, hiszen a hármas, ellentétben a tökéletlen kettessel, szent, tökéletes szám. A baj csak az, hogy az ábrázolásokon leginkább csak két lába látszik.

Ellentétben a hamvaiból újjászülető nyugati főnixszel, a kínai madárnak nincsen szüksége ilyesféle hókuszpókuszra. A Fenghuang egyszerűen csak halhatatlan, és meg sem öregszik. A két főnix együttes ábrázolása ezek után mi mást is jelenthetne, mint a halhatatlan szerelmet.

De még ennek a csodamadárnak is szüksége van fészekre. Persze nem az emberek közelében fészkel, hiszen akkor már jóval többen láttak volna főnixet, mint eddig, hanem nagyon is eldugott helyen, a Kunlun hegységben, ott is kizárólag a wutong-fán. Ez a wutong-fa természetesen nem közönséges fa. Firmiana simplex a latin neve, magyarul néha császárfaként szokták emlegetni. A legenda szerint, ha valaki ez alatt a fa alatt ülve játszik egy hangszeren, akkor a főnix gyönyörű dallamokkal ajándékozza meg az alkalmi muzsikust.

Érthető ez a nagylelkűség, hiszen mind a két főnix maga is gyönyörűen énekel. Sőt, úgy tartják, hogy a kínai zenei skálának a főnixek éneke volt az alapja.

Az természetesen túlzás, hogy még senki sem látta volna a főnixet. Van egy város Kínában, Feng Huang Cheng, azaz Főnix város, Hunan tartomány nyugat határán, az előbbiekből következően meglehetősen eldugott helyen, miao nemzeti kisebbségi területen. A város fölött egy alkalommal két főnixet is láttak elrepülni, innen a neve. Illetve azt is mondják, hogy annyira tetszett nekik a hely, hogy nem is akartak elrepülni onnét, de aztán nyilván megtették, mert mostanra csak a nevük maradt meg.

Valójában azonban Anhui tartománynak legalább ennyi joga lenne büszkélkedni a főnix madárral, minthogy az utolsó "történelmileg hiteles" kínai főnix-megjelenés itt történt már több mint 600 évvel ezelőtt. 1368-ban Hong Wu, a Ming-dinasztia alapítója, első császára apjának a sírjánál jelent meg az utolsó megfigyelt szent madár.

Egy kínai mese szerint a só felfedezése is a főnixnek köszönhető. A mese szerint egy paraszt szántogatott a földjén, amikor meglátta a főnixet. El akarta kapni, de a madárkirály elszállt. A hűlt helyéről a paraszt kibányászott egy nagy darab földet, minthogy tudta, annak értékesnek kell lennie, ha már egyszer a főnix érdemesnek találta arra, hogy ráüljön. Azt is tudta persze, hogy a kincs az uralkodót illeti. Elvitte hát hozzá, aki azonban nem volt túl jó véleménnyel a földdarabról, és kivégeztette a parasztot. Egyszer később azonban beleesett egy darabka az ajándékból az uralkodó levesébe, amitől a leves soha nem kóstolt finom étellé lett. A kivégzett paraszt családjának elégtételt szolgáltattak: magas méltósággá nevezték ki a fiát, és ami fontosabb, a kínai sóbányák urává, merthogy a levesbe esett földdarab természetesen só volt. Így fedezték volna tehát föl Kínában a sót. Jóval a főnix után, legalábbis a mese alapján.

Maga a kínai főnix azonban nem fogyasztja a sót, bambuszmagvakkal táplálkozik, és tiszta, friss forrásvizet iszik.