Néhány dolog azonban történelmi tény. A vörös szemöldökűek kínai neve "chi mei" volt. Az időszámításunk szerinti első század elején alakultak bandává, de nem egészen jószántukból. Háború, árvíz és éhínség sújtotta a Huanghe, azaz a Sárga-folyó mentét i. sz. 2-11 között. A vörös szemöldökűek megalakulását az i. sz. 18-ra teszik (egy év múlva már 10 ezren vannak), a központjuk a mai Shandong tartományban volt, vezetőjüket pedig Fan Chongnak nevezték. A szent hegy, a Taishan volt a központjuk, innen is terjedhetett el, hogy taoista szektáról van szó a vörös szemöldökűek esetében. És szigorú szabályaik, fegyelmezettségük miatt is. Az egyenlőséget hirdették, és valósították is meg kezdetben. Egymást például kölcsönösen "juren"-nek, azaz "óriás"-nak szólították.

A szemöldök vörösre festése természetesen nemcsak a csoporttudatot fokozta, hanem olyasmi is volt, mint az indiánok számára a harci színek használata, vagyis az ellenség megfélemlítését is szolgálta, minthogy a démonokat, vagy legalábbis egy részüket vörös szemhéjjal képzelték el. Ezt a misztikus hatást növelte, igaz, csak a vörös szemöldökűek csoportján belül, hogy a vezetőjük médium segítségével érintkezett a szellemvilággal.

De kik voltak a vörös szemöldökűek ellenségei? Magától értetődően a nem vörös szemöldökűek. Illetve ez így túl általános és egyszerű is lenne. Hiszen többek között éppen a vörös szemöldök lett a vörös szemöldökűek veszte. A legenda szerint ugyanis az történt, hogy az egyik tábornok utasította embereit, fessék ők is szemöldöküket vörösre. Ez megzavarta a valódi vörös szemöldökűeket, és le is győzték őket. De ez még odébb van, addig még jó néhány csatát megnyertek. És nem is egy császár ellen.

A történelem csak trónbitorlóként említi Wang Mang (i. sz. 9-23.) császárt, akinek az uralkodása kettéosztotta a Han-dinasztiát egy Nyugati és egy Keleti korra. A dehonesztáló jelző mellett kedvezőbbel is rendelkezik a császár, minthogy néhányan az első szocialistának is nevezik. Azért érdemelte ki ezt az utóbbi elnevezést, mert a Kínában akkoriban nagyon erős hadurak, kiskirályok, hatalmas földesurak hatalmának megnyirbálása érdekében a parasztoknak akart földeket juttatni. Nem volt azonban aki végrehajtsa reformjait, hiszen maguk a hivatalnokok is nemegyszer földesurak voltak, vagy legalábbis függtek valamelyiktől. Így fordulhatott elő az a különös eset is, hogy a vörös szemöldökűek is Wang Mang ellen fordultak, pedig ők, lévén kisemmizett, tönkrement, kétségbeesett parasztok, tulajdonképpen a császár intézkedéseinek haszonélvezői lettek volna, feltéve, hogy azok nem maradnak írott malasztok.

A vörös szemöldökűek nem az egyetlen lázadó csoport voltak az I. század első felében, de az biztos, hogy a legaktívabbak, legeredményesebbek és legbrutálisabbak közül valók. Habár egyik tekintetben sem így indultak. Eleinte ugyanis sem nagyon eredményesek, sem brutálisak nem voltak. Wang Mang császártól például vereséget szenvedtek. A későbbi dinasztiaalapító császár Liu Xiu elküldte hozzájuk tanácsadóit, és ettől kezdve mind erősebbek és erősebbek lettek. I. sz. 22-ben például már egy 100 ezer fős kormánycsapatot is legyőztek. Kalózok is csatlakoztak hozzájuk, úgyhogy minden szempontból megerősödtek.

A következő évben, i. sz. 23-ban az akkori fővárost Chang'ant (a mai Xiant) felkelők foglalták el, és az itteni harcokban halt meg maga Wang Mang császár is, aki éppen egy vesztes csatából (a kunyangi csatáról van szó, ahol Liu Xuan egy másik felkelő csapat, a lülin segítségével legyőzte Wang Mangot) menekült volna a császári palotába. Chang'an egyébként egy másik császárnak, a vörös szemöldökűek egykori szövetségesének, Liu Xuannak sem hozott szerencsét, nemsokára őt is megölték a városban. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy nincs még egy város a világon, ahol 2 éven belül 2 császárt is megöltek volna.

De előbb még Liu Xuan is összekülönbözött a vörös szemöldökűekkel. Az irreguláris chimei csapatok nemcsak Wang Mang, az előző császár, hanem Liu Xuan regulális serege ellen is megállták a helyüket. Megvolt egyébként az ő választottjuk is, ők Liu Penzit szerették volna császárnak látni. Liu Penzi a Han császári család tagja volt, a vörös szemöldökűek elfogták, és tehenészükké tették. Majd később császáruknak akarták a tehenészüket elfogadtatni. Ekkor, i. sz. 25-ben legalább 6 ember tartotta, és tarthatta több-kevesebb joggal magát a Han-dinasztia császárának.

A 23-ban már egyszer felkelők kezére került Chang'anban Liu Xuan császár az úr ekkoriban. I. sz. 25-ben azonban a vörös szemöldökűek Fan Chong vezetésével elfoglalják a várost, és elfogják a császárt, és nemsokára, mint volt már róla szó, megölik. A város szinte teljesen leégett (a hagyomány szerint 3 hónapig égett), a lakói kevés kivétellel elmenekültek, hatalmas kincsek, kulturális ereklyék váltak hamuvá. A korábban fegyelmezettségükről híres vörös szemöldökűek teljesen megváltoztak, hiszen az ő rablásuk, fosztogatásuk, impertinenciájuk okozta a főváros pusztulását. Olyannyira maguk alatt vágták a fát, hogy az éhínség elől hamarosan nekik maguknak is el kellett hagyni Chang'ant, és keletre mentek élelemért. Amikor pedig i. sz. 27-ben megpróbáltak visszatérni, a Keleti Han-dinasztia megalapítója, a hajdani mentoruk, segítőjük és szövetségesük, Liu Xiu (Guangwudi) császár megsemmisítette maradék csapataikat. Ami nem volt kis haditett, minthogy körülbelül 200 ezer ember elleni győzelmet jelentett. Olyan hatalmas erő volt a vörös szemöldökűeké, hogy Liu Xiu is csak két részletben tudta őket megadásra kényszeríteni, ráadásul úgy, hogy először még vereséget is szenvedett tőlük. Mindenesetre a győzelem megvolt, a vörös szemöldökűek eltűntek Kína történelméből, Liu Xiunek pedig nem sokkal később az egész országot is sikerült újra egyesítenie.