A lusheng, azaz kínai szájorgona a Kínában élő miao nemzetiség jellegzetes hangszere. A legenda szerint az öregek száz évig élnek, ha ezen a hangszeren játszanak, a fiatalemberek pedig segítségével a legszebb asszonyt hozzák a házhoz.

A miao nemzetiség híres tánca az ún. lusheng-tánc, amikor is a hangszeren játszva perdül táncra a zenész.

A hetvennyolcadik évében járó Jin Ou otthonában a fal tele van a művész előadásaikor készült fényképekkel, melyek mindegyike egy szép emléket őriz.

Az amerikai New Yorkban és Washingtonban, valamint a kanadai Viktóriában és Montreálban amikor felvonták a függönyt, a közönség lelkesen harsogta, hogy „Lusheng! Jin lusheng!".

Az előadások után a magasba emelték Jin Out, és autogrammot kértek tőle. Amikor Jin Ou visszagondol ezekre az élményekre, még ma is nehezen állja meg, hogy elfogódjon. Így beszélt erről nekünk:

„Amikor odaértünk, a közönség nem is a nevemen szólított, hanem »Szóljon a lusheng!« felkiáltással bíztattak a játékra. Egyik esti előadásom utána New York-i Julliard Egyetem professzora azt kérdezte tőlem, hogy hol tanultam, mármint ezen a hangszeren játszani.

Azt feleltem, hogy az én országomban, és hogy a mi nemzetiségünk így csinálja.

Elmondta, hogy ő spanyol, és már sok országban megfordult, de még sehol nem látott olyat, hogy valaki a hangszeres előasa mellett még táncol is, ráadásul ez nem megy a zenei kifejezés rovására.

Jin Ou brilliáns művészeti tehetsége szoros kapcsolatban van azzal a népzenei hagyománnyal, amely gyermekkorától körülvette.

A dél-kínai Guizhou tartomány egyik lusheng-dinasztiájába született, így a legideálisabb körülmények között szívhatta magába a lusheng-művészetet.

17 éves korában Guizhouba látogatott a Központi Nemzetiségi Ének- és Tánctársulat, amelynek szakértőit lenyűgözte az ifjú tehetség játéka. Így azonmód meghívták Pekingbe, hogy csatlakozzon a társulathoz. Ezzel kezdetét vette Jin Ou zenei karrierje.

A Központi Nemzetiségi Ének- és Tánctársulat 1952-ben alakult, és ez Kína egyetlen országos szintű nemzetiségi művészeti társulata. Ebben az élvonalbeli művészeti szentélyben Jin Ou buzgón tanulta a táncművészeti ismereteket.

Jin Ou a miao nemzetiségi táncra alapozva, a különféle egyéb kínai nemzetiségek tánchagyományának egyes elemeinek felhasználásával kilencvennél több új táncos műsorszámokat és tíznél többféle stílusú lusheng-darabot alkotott.

1964-ben a Vörös kelet című nagyszabású opera előadójává választották.

Ez az új Kína megalakulása utáni időszak egyik emblematikus darabja.

A külföldi szereplések alkalmával Jin Ou megtapasztalta, hogy csak akkor tisztelnek egy nemzetiséget, ha saját nemzetiségi kultúrával rendelkezik. Ezért amikor hazatért, ebben a szellemben felvételeket készített a miao településeken, és gyűjteménybe rendezte a miao nemzetiségi zenéket.

1994-es visszavonulása után visszament szülővárosába, és alakított egy harminc fős lusheng-együttest, hogy a fiatalok körében terjessze a hagyományt.

Jó egészséget kívánunk Jin Ou mesternek, hogy még sokáig folytathassa ezt a tiszteltre méltó munkát.