Először is hallgassunk meg egy ruan-szólót, hogy máris benyomásokat szerezzünk a hangszer hangjáról. A mű címe: Fáklyaünnepi éj.

A fáklyaünnep a Délnyugat-Kínában élő nemzeti kisebbségek hagyományos ünnepe. A yi, bai és egyéb nemzetiségiek ilyenkor egész éjszaka énekelnek és táncolnak, ezt a képet adja vissza ez a felvétel.

A ruanról szólva megemlítendő, hogy azt szoros szálak kötik egy másik kínai pengetős hangszerhez, a pipához.

Körülbelül az időszámításunk előtti harmadik században, Qin államban a nyeles kisdobra húrt szereltek, így alkották meg a húros kisdob (xiantao) nevű pengetős hangszert.

Később a guzheng és a zhu nevű öthúros lant technikájának felhasználásával megalkották a qin pipát, ami pedig a ruan elődje volt.

Egy másik történet szerint az időszámításunk előtti második században Han Wudi kifejezetten a távoli Wusun állam hercegnője számára készíttette a ruant. Mivel a fővárosba vezető hosszú úton a hercegnőnek honvágya volt, Hanwudi ezzel az ajándékkal akarta enyhíteni annak bánatát. A zenészmestereket megkérte, hogy alkossanak egy olyan hangszert, amit még lóháton is kényelmesen meg lehet szólaltatni. A mai Gansu tartományban található Maiji barlangokban lévő domborműveken és a dunhuangi falfestményeken még láthatók ennek emlékei.

A következőkben a Selyemúti tevecsengettyű című ruan-darabot hallgatjuk meg.

A ruan nevű hangszer neve elválaszthatatlan az időszámításunk szerinti harmadik században élő zenész, Ruan Xiantől. A történelmi feljegyzések szerint Ruan Xian mesterien szólaltatatta meg a kerek hangdobbal rendelkező qin pipát.

Az emberek egy idő után Ruan Xiannek nevezték ezt a hangszert. Később, a mintegy ezer évvel ezelőtti Song-dinasztia idejétől pedig egyszerűen csak ruannak nevezik.

A ruan formája igen egyszerű: fejből, nyakból és hangdobozból áll. A fejet leggyakrabban sárkánnyal vagy egyéb, kínaiak által kedvelt motívummal díszítik. Négy húrja van, melyek a hangdobon található két kerek hangrés felett húzódnak. A felhasznált anyagok és a játéktechnika a pipáéval sok közös vonást mutat.

A most hallható szám címe: A jóllétben megfeledkezni a hazatérésről.

Az 1950-es években a zenészek megreformálták a ruant, és különböző változatokat alakítottak ki, úgymint: tenor ruan, kontratenor ruan, bariton ruan és basszus ruan. Tehát ettől kezdve egész családot alkottak a ruan-típusok.

A kis ruan hangfekvése magas, hangzása tiszta, harsány. A közepes ruan közepes hangfekvésű, hangja selymes, meglehetősen poétikus. A nagy ruan biztos, robosztus hangzással rendelkezik, a nyugati nagybőgőhöz hasonlítható. A basszus ruan a nyugati basszushegedűre hasonlít.

Hallgassuk meg a Vízlocsoló ünnep (szongkran) című számot, amelyet nagy, közepes és kis ruannal adnak elő.

Az előbbi felvételen meg tudták különböztetni a háromféle ruan hangját?

Az utóbbi években az előadóművészek a gyakorlat során a más hangszereknél alkalmazott módszerek átültetése és az innováció révén negyven különböző előadói technikát gyűjtöttek össze, amivel nőtt a hangszer művészi kifejezőereje.

Műsorunk végén a nagy ruannal előadott Vízililiom című számot hallgatjuk meg.