A mongol területen újjáéledt egy egykor kihalással fenyegetett népdaléneklési hagyomány, a hömi (hoomei). A hömit (hoomei) az teszi különlegessé, hogy az énekesek a torokban három különböző hangot képeznek egyszerre.

Hugejiltu 50 éves, ő a torokéneklés művészetének letéteményese. Rengeteg nemzetközi énekversenyen díjazták már, bár ő alapvető készségnek tartja, hogy egyszerre három hangot tud kiénekelni.

A torokénekes így nyilatkozott erről:

„Korábban a Kínában élő mongolok haolinchornak nevezték ezt hömi (hoomei) helyett. A haolin torkot jelent, a chor pedig harmóniát. Ez egy mély hang. Ez egy másik mély hang, de lágyabb. Aztán jön a fütty. Ez adja a három különböző hang kombinációját."

Ez a varázslatos művészet több mint kétezer éve száll nemzedékről-nemzedékre. A legtöbb dal rövid és szájhagyomány útján terjed. Mivel semmilyen szakmai oktatás nem létezik és az idős énekesek lassan távoznak az élők sorából, a torokéneklés is majdnem kihalt.

„Szigorúan véve, már 7-8 éve a kihalás szélén állt ez a műfaj," mondta Hugejiltu.

Hugejiltu 1996-ban egy ausztrál versenyen találkozott először a torokénekléssel. Az ősi műfaj annyira lenyűgözte, hogy úgy döntött, ő is belevág a torokéneklésbe. Három évvel később egy mongol mestert hívott meg, hogy képezze.

Szerető kezei között a műfaj most újjáéledt. Nem csak torokéneklési képzést indított, de megalapította a belső-mongóliai torokéneklés társaságát is.

„Most már 300 fiatal tanulja ezt. Köztük tucatnyian olyan kiválóak, hogy fel is léphetnének," mondta Hugejiltu.

Hogy a szélesebb közönséghez is eljuttassák ezt a művészeti ágat, a fiatal énekesek a saját útjukat járják, például nyugati éneklési és zenei formákat elegyítenek a torokéneklésbe.

Az UNESCO elismerése szintén mosolyt csal Hugejiltu arcára. 2009-ben a torokéneklést felvették a szellemi kulturális világörökségek listájára. 2010-ben bekerült a belső-mongóliai főiskolai zenei karok tananyagába. A varázslatos ősi műfaj az újjáéledés útjára lépett.

Lófejes hegedű – egy mongol népi hangszer

A morin khuur egy hagyományos mongol vonós hangszer. A mongol nép egyik legfontosabb hangszere, amelyet a nemzet szimbólumának tartanak. A morin khuur felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségek listájára. Olyan hangot ad ki, amelyet költőien túláradónak és zabolázatlannak írnak le, mint egy vadló nyerítése vagy a füves puszták felett lengedező szellő.

A morin khuur eredeti, klasszikus mongol neve lófejes hegedűt jelent. Nyugat-Mongóliában ikilnek, Kelet-Mongóliában shoor-nak, míg Kínában matouqinnak nevezik.

A hangszer egy trapéz alakú fakeretes hangdoboz, amelyre két húrt erősítettek. Szinte teljesen függőlegesen tartják, a hangdoboz a zenész ölében vagy a lábai között foglal helyet. A húrok műanyagból vagy a lovak farkának szőréből készülnek, és párhuzamosan feszítik ki őket. Egy fanyergen haladnak át a hangszer testén fel a hosszú nyakon, egy második, kisebb nyergen át a hegedűfejet díszítő, általában lófej-formájúra faragott csigában található két hangoló pecekig.

A vonóra lazán vörösfenyő- vagy cédrusfagyantával borított lószőrhúrokat húznak, alulról tartják, jobb kézzel. Az alsó fogás lehetővé teszi, hogy megfeszítsék a laza szőrszálakat a vonón, s ezzel rendkívül finoman szabályozzák a hangszer hangszínét.

A két húr közül a nagyobb (a „férfi" húr) egy csődör farkának 130 szőrszálából áll, míg a „női" húrt 105 szőrszál alkotja egy kanca farkából.

Hagyományosan a húrokat egy ötöd távolságra hangolták, de a modern zenében gyakrabban hangolják egy negyedre, B-eszre és F-re. A húrokat általában vagy a mutató- és középsőujj percei közé szorítják, vagy a kisujj körmével fogják oda a gyűrűsujj begyéhez.

Hagyományosan a vázat teve-, kecske- vagy birkabőr borítja, ilyen esetben egy kis nyílás hagynak a hangdoboz hátulján. De a hetvenes évek óta megjelentek az új, teljesen fából készült hangdobozzal rendelkező hangszerek, amelyek faragott f-nyílásai hasonlítanak az európai vonós hangszerekéhez.

A morin khuur alakja régióként változó. A közép-mongóliai hangszerek teste általában nagyobb, így erőteljesebb a hangjuk is, mint a kisebb belső-mongóliai hangszereké. Tuvában olykor morin khuurt használnak igil helyett.

(Szerkesztette: Zhao Jing)