A napokban a Pekingi Koncertteremben adták elő Yong Rubu kínai zeneszerző A puszta szelleme – Szülőföld című művét. Az Arguny-folyó című szimfonikus költemény nyitotta a koncertet. Az energikusan szárnyaló, magával ragadó népzene jellegzetes mongol légkört varázsolt a hallgatóság köré.

A közönség azonban nem csupán a szimfonikus népzene iránt lelkesedett. Nagy várakozás előzte meg azt is, hogy Yong Rubu saját maga vezényelte szerzeményeit, például a Visszaemlékezés című darabot. Yong Rubu művészeti pályafutása során nem csak zeneszerzőként, de karmesterként is rendkívül sikeres volt. Művei rabul ejtőek, acélosságukban is kifinomultak, melankolikusságukban is erőteljesek, mély mongol gyökerekkel rendelkeznek, emellett felhasználják a nyugati művészeti kifejezési technikákat.

Yong Rubu híres mongol nemzetiségű zeneszerző és karmester, a Belső-mongóliai Zenészszövetség korábbi elnöke, a Mongol Állami Zenekar vendégkarmestere. 60 éves zenei karrierjében Yong Rubu nagy számú művet alkotott különböző műfajokban, köztük húsznál több szimfonikus darabot, száznál több zenés és zenei kíséret nélküli kórusművet, harmincnál több filmzenét, tíznél több balettet, valamint ezernél több szóló énekes és hangszeres művet. Műveit a mongol zene és a modern zeneszerzési technikák elegyítésének tökéletes mintapéldájának tekintik.

Az óriási kiterjedésű horcsini pusztákon hallható fülbemászó mongol népzene Yong Rubu gyermekéveiben beivódott a lelkébe, és már akkor a zene megszállottja lett. Évekkel később, amikor visszaemlékezett fiatalkorára, meghatottan mondta: „Ez a zenei környezet egész életem legnagyobb kincse, amely rendkívül sokat adott nekem a későbbiekben."

1947-ben a még csak 14 éves Yong Rubu nagy reményekkel a szívében elhagyta otthonát, csatlakozott a Kínai Népi Felszabadító Hadsereghez, és a Belső-mongóliai Politikatudományi Egyetem Művészeti Munkacsoportjának legfiatalabb tagja lett. Kezdetét vette a zenei pályafutása. 1950 tavaszán a szárnyait bontogató zenei tehetség ösztöndíjat kapott az Északkeleti Luxun Művészeti Akadémiára. Máig tisztán emlékezik vissza arra a napra, amikor a szomszéd teremből átszűrődő szimfonikus zene hallatára szakadatlanul ezt gondolta: „Hogy lehet ez a zene ilyen fülbemászó? Milyen hangszeren játsszák?" Ez a rövid időszak, amit az akadémián töltött, bevezette őt a zene világába. Megvilágosodott előtte, hogy a mongol népzenén kívül van még szimfonikus zene, és megismerte Beethovent, Mozartot és Debussyt.

1986-ban az 53 éves Yong Rubu megírta első szimfonikus művét, a Szülőföldet, amelyben az ember és társadalom viszonyát, a természettel történő harmonikus együttélést ábrázolja. Zenei karrierjének egyik mérföldkövének számít ez a mű. Szimfonikus műveiből először 1989. május 9-én Pekingben rendeztek koncertet. Ekkor először fordult elő, hogy nemzetiségi származású zeneszerző saját műveivel adott szimfonikus koncertet Kínában. A Kínai Zenészszövetség külön levélben köszöntötte őt: „Ezzel a mongol zene elérte az országos színvonalat. Szimfonikus zenéjük világszintű."

Szülőhelyéről Yong Rubu így beszélt: „Nagyon szeretem ezt a vidéket. Szívemben mongol vagyok, a szimfonikus zenei fogások nyugatról származnak, de zeneműveim lelke a népzene." Hozzátette: „A mongol népzenének nincs párja a világon. A mongol népdaloknak nagyon gazdag hagyománya van, nem csak megőrizzük azokat, de tovább is fejlesztjük. A többszólamú zenével történő összeházasításukkal nagyon szép muzsikákat lehet alkotni."

(Szerkesztette: Zhang Hui)