Kína hosszú történelemmel, gazdag kulturális hagyományokkal és műkincsekkel rendelkező kultúrország. Ugyanakkor manapság valós problémát jelent a kínai klasszikus művészet népszerűsítése. Ebben a kérdésben amerikai tapasztalatokból meríthetünk.

A Seattle-i Operaház igazgatója, Speight Jenkins a pekingi Nemzeti Színházban részt vett a 2012-es Nemzetközi Operaház-fejlesztési Fórumon.

Az emberek gyakran gondolják az operát emberfeletti művészeti színvonalat képviselő dolognak. Valóban, az opera rendkívül drága, óriási költségekkel jár egy előadás létrehozása. Ezért reklámozása nagyon fontos. Más előadásoktól eltérően, az operára szóló jegyeket gyakran már az előadás előtt egy évvel elkezdik értékesíteni. Nem ritkán hónapokkal korábban elfogy minden jegy.

Már a Seattle-i Operaház első igazgatója, Glynn Ross is kijelentette, hogy hasonlóan a többi szórakoztatóipari termékhez, az operának is szüksége van az átgondolt promóció támogatására. Egészen különlegessé szeretnénk tenni az operát, és a legkiválóbb médiumokon keresztül hirdetjük. Speight Jenkins a Seattle-i Operaház második igazgatója elődje méltó utódja.

Jenkins elmondta, hogy a Seattle-i Operaházban a bevételek 40 százalékát a jegyeladásokból befolyt összeg, 57 százalékát pedig magánadományok adják. Ezért az intézmény számára rendkívül fontos, hogy hogyan vonzzanak hosszú távú magántámogatókat. Jenkins módszere a belépőjegyek és a magánadományok összehangolásában áll.

1995-től kezdve új értékesítési politikát vezettek be: az operának pénzadományt juttató személyek elsőbbséget élveznek a jegyvásárlásokban. Jenkins szerint ebből nem csinálnak titkot. Látszólag egyszerű megoldásról van szó, de valójában nagyon okos ötlet ez. A jobban sikerült előadásokra nehéz jegyhez jutni, ezért az elsőbbségért sokan hajlandóak adományt nyújtani. A kitartó adományozói körrel az operának van elegendő tőkéje a minőségi darabok létrehozásához és próbájához. Magas színvonalú előadásokkal pedig lesz kereslet a jegyekre, és ha elkapkodják a jegyeket, akkor értelmet nyer az elsőbbségi jegyvásárlási jog. Ez az értékesítési politika ténylegesen javította az operaház alkotói munkáját és pénzáramlását.

Az operaház bevételeinek fennmaradó 3 százalékát állami támogatás adja. Tehát az Egyesült Államokban az állam nagyon kis közvetlen támogatást nyújt az operának. Jenkins szerint azonban nem kellene növelni az állam szerepét, mert az Egyesült Államokban nagyon jól működik a magánadományok rendszere, és éppen erre épít a kormány is.

A magánadományozási rendszert az Egyesült Államokban a magánemberek és a vállalatok egyaránt alapvető fontosságúnak tekintik, és a kormány adókedvezményekkel segíti azt. Amennyiben egy magánszemély vagy vállalkozás jövedelmének vagy profitjának egy részét vagy egészét nonprofit szervezetnek adományozza, kevesebb adót kell fizetnie. A gazdagok előtt két lehetőség áll. Vagy nem adományoznak, és akkor tetemes adókötelezettségük lesz, vagy pedig adományoznak, és akkor amellett, hogy emiatt megbecsülésnek örvendhetnek, kevesebb adót is kell fizetniük.

Speight Jenkins elmondta, hogy 1982-től 20 éven át stabilan fejlődött az amerikai operapiac. A legkiválóbb énekesek felvonultatásán kívül, ma már a látványvilág miatt is versenyképes az opera, ezzel nagy számú közönséget vonzva.

(Írta/fordította: Hao Yue)