Az őszközép ünnep a nyolcadik holdhónap tizenötödik napjára esik. A nyolcadik holdhónap tizenötödik napja pontosan az ősz közepén van, innen származik az elnevezés. Valamikor régen az emberek aprólékos munkával süteményeket készítettek, melyeket áldozatként ajánlottak fel a hold istenének.

A ceremónia után a család együtt ette meg a süteményt. Az ünnep a család egységének jegyében telik el.

Ezen az őszközépi éjszakán a telihold különösen fényes. Az egész család együtt csodálja a tisztán ragyogó holdat, miközben a teljességet és egységet szimbolizáló kerek holdsüteményt fogyasztja.

Természetesen, akik otthonuktól távol vannak, a hold szemlélése közben a családjukra emlékeznek, és felidézhetik a nagy Tang-dinasztiabeli költő, Li Bai egyik versének sorait: "Felemelem fejemet és bámulom a ragyogó holdat".

Mai műsorunkban néhány őszközép ünnepi dalt mutatunk be hallgatóinknak.

Elsőként a Virágzás és telihold című számot hallgatjuk meg, amely gyengéd dallamával könnyed táncmozdulatokat rajzol elénk.

Az őszközép ünnep az ókori kínai holdáldozati szertartásokból ered. Maga az őszközép kifejezés először kétezer évvel ezelőtt jelent meg a feljegyzésekben. Akkoriban az uralkodók már rendszeresen áldoztak tavasszal a napnak, ősszel a holdnak, a jó termés reményében.

Pekingben a ma is látható Hold templománál mutattak be holdáldozatot a kínai császárok. Ezen kívül rengeteg kisebb holdoltárt és a Holdban való gyönyörködéshez létesült épületet találhatunk Kínában.

Hallgassuk meg a Rózsaszín felhők űzik a holdat című dalt, amelyben számos kísérőhangszert szólaltatnak meg, egészen kifinomult harmóniát alkotva. A légies ritmusú, fülbemászó dallamok a magával ragadó éjjeli égboltot varázsolja elénk.

Számos hagyomány kapcsolódik az őszközép ünnephez. Chang'e kínai holdistennő története az egyik legismertebb ezek közül. E szerint hajdanán az égen tíz nap ragyogott, ezért az emberek nehezen viselték a szárazságot és a nagy meleget. Ekkor a Boyi nevű hős nyílvesszőivel kilenc napot leszedett az égről, és csak egyet hagyott meg, hogy aztán az egész Égalatti megismerte Boyi nevét, és mindenki tisztelte őt tettéért. Később Boyi elvett feleségül egy Chang'e nevű gyönyörű szép lányt. Egy napon egy halhatatlan adott Boyínak egy öregedés elleni orvosságot, mondván, miután ezt elfogyasztja, halhatatlanná válhat és felszállhat az égbe. A nyolcadik hónap tizenötödik napján történt, hogy a kíváncsi Chang'e titokban megitta a szert, nyomban felrepült a felhők között lévő Holdpalotába és halhatatlan lett, férjétől távol. Miután Houyi tudomására jutottak a történtek, nagyon szomorú lett, és gyümölcsöt áldozott a holdnak, remélve, hogy minél hamarabb hazatérhet Chang'e, hogy együtt legyen a család.

A Holdnézés című dalt hallgatjuk.

Az őszközép ünnepet a kínaiak széles körben a VII. századtól kezdték ünnepelni a Tang-dinasztiában. A legenda szerint a művészetekben tehetséges Xuanzong Tang-kori császár szerette nézni a Holdat. Egyszer a nyolcadik hónap tizenötödik napján Xuanzong császár a Holdat nézve hirtelen ötletből a Holdra szeretett volna utazni. Ezért a halhatatlanok segítségével eljutott a Holdra, ahol egy „Holdpalota" feliratú épület előtt halhatatlan nőket látott, amint csodás zenére táncolnak, hogy az mámorba ringatta Xuanzong császárt. Így amikor visszatért az emberek közé, a Holdpalotánál hallott zenét lejegyeztette, így született a most hallható Szivárványok és tollak ruhája című dal.

A holdsütemény fogyasztása igen népszerű szokás. Már a Tang-dinasztia idején is a császárok az őszközép ünnep idején kerek süteménnyel kínálták beosztottjaikat.

Hallgassuk meg a Találkozunk a telihold ünnepén című számot.

A holdsütemény különféle élelemmel töltött, kerek és édes sütemény, amelyet különböző díszítéssel, mintával látnak el. Az ünnepkor ezt ajándékozzák az emberek egymásnak. Ez a szokás ma is rendkívül népszerű. Az élelmiszerüzemekben az ünnepek előtt néhány hónappal már megkezdik az előkészületeket. Az ünnepkor már minden élelmiszerbolt tele van a különféle süteményekkel.

Műsoruk végén pedig hallgassuk meg a Kínai holdfény című dalt.

(Írta/fordította: Jin Shiyu)