Kenny G. szaxofonművész, Richard Clayderman zongoraművész, valamint guzheng-, erhu- és furulyaművészek mind a Liangzhu melódiáját játszották.
Az ötvenedik évfordulóról megemlékező koncertet Pekingben, az Országos Népi Gyűlés Csarnokában tartották.
Yu Lina híres hegedűművész, a tízezret meghaladó előadással rekordot tartó híres hegedűművész, Sheng Zhongguo, valamint a Liang Zhút külföldön népszerűsítő neves japán hegedűművész, Takako Nisizaki először szerepeltek egy színpadon.
Különféle előadói stílusukkal egészen fantasztikus produkciót hoztak létre.
Takako Nisizaki az egyik legkiválóbb mai japán hegedűművész. Eleinte édesapjától tanult zongorázni. Kilencévesen a Suzuki oktatási módszer első diákja lett.
1962-től az amerikai Yale Egyetemen tanult Broadus Erle-től, majd a Juilliardon Joseph Fuchstól.
1964-ben a Leventritt Hegedűversenyen csak Itzhak Perlman előzte meg. 1966-ban megkapta a Juilliard Fritz Kreisler Ösztöndíját.
1969-ben a Juilliard Koncertversenyén Nobuko Imai hegedűművész oldalán Mozart szimfónia concertantéjának előadásával első díjat nyert.
Takako Nisizaki olyan zongoristákkal készített lemezfelvételt és koncertezett, mint Schiff András, Jandó Jenő és Michael Ponti.
Vivaldi Négy évszakából készített albumából több mint egymillió példányt adott el világszerte.
Liang Zhu-lemezéből Kínában és Délkelet-Ázsiában eddig hárommillió példány fogyott.
1974-ben Nisizaki Hongkongba költözött, ezzel Kína egyik leg sikeresebb hegedűművészé lett.
Japán, kínai, új-zélandi és szingapúri szimfonikus zenekarokkal együttműködve Nisizaki eddig hétszer készített lemezfelvételt a Liang Zhúból.
Du Mingxin és Chen Gang kínai zeneszerzők kifejezetten neki ajánlották műveik egy részét, amelyeket aztán bemutatott.
Számos alkalommal működött együtt kiváló kínai pipa-, guzheng és erhu-művészekkel.
1982-ben a kínai zene külföldi népszerűsítéséhez tett hozzájárulásáért az Atlantic Records Kantonban Arany Hegedű Díjjal jutalmazta.
1998-ban az első Pekingi Nemzetközi Zenei Fesztivál élő televíziós műsorában a Kínai Zenészszövetség díjjal jutalmazta Takako Nisizakit.
Nisizaki így emlékezett vissza külföldi útjaira:
„Egyszer, amikor a koncertteremben forgattak, berepült a helységbe egy galamb, akit a zene csalogatott be. Boldogan csapkodta a szárnyát. A munkások nem bírták kikergetni, csak két óra múlva repült ki a teremből. Egy másik koncerten egy zongora lassan felém kezdett csúszni. Csak ekkor vettem észre, hogy a színpad lejtősre lett építve. Nem tehettünk mást, le kellett állnunk, hogy visszategyék a zongorát a helyére. Ezután még kétszer-háromszor megismétlődött az eset a koncerten, a közönség pedig jót nevetett minden egyes alkalomkor."
Takako Nisizaki gyakran utazik. Legkedveltebb helyei közé tartozik Sydney, Bécs és San Francisco.
Emellett kiválóan főz, és szeret jó vörösborokat kóstolni.
(Írta/fordította: Zhang Lixiazi)