Jin Weiling neve az 1980-as és -90-es években született fiatalok számára egészen az utóbbi évekig teljesen ismeretlen volt, de Sanghajban rengeteg középkorú zenekedvelő számára viszont sokat jelentett. A nyolcvanas években egy rövid ideig óriási sztárnak számított, és egymilliónál több kazettás hanghordozót adott el. 20 évre eltűnt a reflektorfényből, majd 2005-ben a Kína hangja és a Mamma Mia című televíziós műsorok színpadán tért vissza a nagyközönség látóterébe.

Hogy Jin Weiling akkoriban mennyire népszerű volt, jól mutatja az, hogy egy héten háromszor lehetett látni őt a televízióban, amint különféle előadásokon lép fel.

Sanghajban mindenki ismerte. Napszemüveget viselve is felismerték az emberek, és sehol nem hagyták sorban állni.

A zenészcsaládban született Jin Weiling fiatalon első díjat nyert egy országos popzenei dalversenyen. Karrierjének csúcsa 1987-ben volt, amikor megnyerte a Jugoszláv Nemzetközi Zenei Fesztivál kínai szekciójának versenyét. Wei Wei és Mao Amin lett a második és harmadik helyezett.

„Versenydalom Gu Jianfen tanár úr A zöld levelek gyökér iránti érzelmei című műve volt. Miután elnyertem az első helyezést, természetesen arra számítottam, hogy én képviselhetem Kínát Jugoszláviában. Azonban Gu Jianfen tanár úr szerette volna, ha saját diákja, Mao Amin képviseli Kínát a versenyen, ezért végül ő utazott, majd harmadik helyezést ért el a döntőn, és bombasiker lett Kínában."

Jin Weiling akkor rendkívül igazságtalannak tartotta ezt:

„Nekem kellett volna mennem. A legtermékenyebb időszakomban volt ez, ezért azt gondoltam, hogy elvette tőlem, ami az enyém."

Kiábrándult a művészvilágból. Ez és magánéletének alakulása miatt úgy döntött, hogy a háttérbe húzódik.

„Később segítettem Gu Jianfen tanár úrnak a Melegszívűségre van szüksége a világnak című dal demójának elkészítésében. Sanghajban, amikor Gu Jianfen eljött hozzám, elmondta, hogy én Jin Weiling vagyok továbbra is, és nincs mit mondani, történt, ami történt. Két kézzel átnyújtotta névjegyét, és meghívott Pekingbe."

Jin Weiling elmondta, hogy ezután a Qianxian Ének- és Táncegyüttes felvette, de elutasította az ajánlatot, mert az Egyesült Államokban készült továbbtanulni. Amerikai pártfogója később autóbalesetet szenvedett, ezért elvesztette ennek lehetőségét.

„Most úgy gondolom, hogy akkor túl fiatal voltam, nem voltam hajlandó megbocsátani. Azt bánom a leginkább, hogy nem kerestem fel Gu Jianfen tanár urat."

Jin Weiling jövedelemszerzés céljából elkezdett kis magánkoncerteket vállalni. Saját elmondása szerint pénzt is keresett, és megtalálta szerelmét is. „Férjem a Nanjingi Zeneakadémia Ének Tanszékén dolgozik, nálam 15 évvel fiatalabb. Összeházasodtunk és gyerekeink lettek."

Bizonyos okokból nem koncertezhetett többet külföldön, ezért Suzhou-ban nyitott egy éttermet. Lassan veszteségessé vált az üzlet. Mivel nézeteltérései támadtak férjével, elváltak. „A suzhoui házat a férjem családjának adtam. Egy bőrönddel a kezemben Sanghajba költöztem. Az öcsém szerint fiatalon hozzá kellett volna mennem egy gazdag férfihoz, és hogy amit én főztem, most nekem kell megennem."

Jin Weiling később a Kína hangja, majd más tévéműsorokban is felkérést kapott, hogy énekeljen. Számára jelenleg a lánya a legfontosabb, nem törekszik a sikerre, de szereti a színpadot.

(Írta/fordította: Zhang Lixiazi