Du Cong tanár urat Ázsia pánsípkirályaként szokták emlegetni, de maga nem fogadja el ezt a címet, mondván, már ötven éves elmúlt, a fogai mind kihullottak, és meg is kopaszodott.

Du Cong a Sanghaji Zeneakadémia Középiskolájában Zhao Songtingtől, majd a Sanghaji Zeneakadémián Lu Chunlingtől tanult.

Végzése után a Sanghaji Nemzetiségi Zenekarban, a Sanghaji Ének- és Táncegyüttesben dolgozott. Behívták katonának, majd Pekingben telepedett le.

Sokan nem igazán ismerik a pánsípot. Li Jiao Tang-dinasztiabeli költő Furulyaszó című versében is ez a hangszer szerepel „elfektetett főnixszárny"-ként.

Máig nem világos a pánsíp eredete. A Tang-dinasztia idején már divatos hangszernek számított. Du Cong tanár úr korábban már játszott a hemudui régészeti lelőhelyről előkerült csontból készült, mintegy hatezer éves pánsíp másolatán.

A pánsíp hangja poétikus és spirituális töltetű. Nos, Du Cong vajon azért választotta ezt a hangszert, mert romantikus alkat? Du Cong először a rádióban hallott pánsípjátékot, majd törte a fejét, hogy milyen hangszer lehet ez, majd felismerte a pánsíp hangját. Du Cong Elmélyülés című albuma 1993-ban a harmadik Kínai Aranylemez Díjat.

Du Cong szerint véletlennek köszönhető, hogy rátalált a pánsípra, mert akkoriban nehezen voltak hozzáférhetők a pánsíppal kapcsolatos anyagok és felvételek.

Az egyik napon, Du Cong a nemzetiségi zenekar szálláshelyén megpillantott egy külföldit, amint az Yu Xunfa furulyaművésszel beszélgetett. Odalépett hozzájuk, és azt mondta, hogy ez az a hang, amit mindvégig keresett. Yu Xunfa azonban így reagált:

„Amiről mi most beszélünk, az nem tartozik rád."

Du Cong szomorúan távozott, és a próbaterembe ment. Összefutott egy diáktársával, akivel közölte:

„Az általam legáhítottabb dolog Yu tanár úr szobájában van, de kizavart onnan."

A diáklány segített neki, és egy angolul tudó diákkal együtt érdeklődtek arról, hogy hol lakik az a külföldi, majd elmondták Du Congnak. A külföldi éppen a Sanghaji Zeneakadémia tanári lakóépületében volt elszállásolva. Du Cong fogta saját készítésű pánsípját, elment a tanári lakóépület elé, és ott várt. Két óra múlva végre megérkezett a külföldi, akinek Du Cong elmondta, hogy ő volt az, akit kizavartak a szobából. A külföldi közölte, hogy ha annyira szereti a pánsípot, akkor fújja csak. Du Cong rákezdett, és a kínai bambuszfurulyánál alkalmazott módon használta saját pánsípját, kissé szaggatottan és bizonytalanul. Egy-két perc múlva azonban belejött, és határozottabban játszott.

Ma is sokan azt hiszik a pánsíp hallatán, hogy furulyáról van szó.

Egyetemi éveiről Du Cong elmondta, hogy amikor diplomázott, mindenki azt hitte, hogy zongorista, nem tudtak róla, hogy pánsípon játszik.

Hogyan történhetett így? Mert minden nap zongorakottákkal a kezében ment a próbaterembe.

Valójában zongorán is egészen kiválóan játszik, de amióta a pánsípra rátalált, minden erejét ebbe a hangszerbe fektette.

A szerelem vak és nem ismer határokat. Du Cong legtöbb szerzeménye valamilyen kapcsolatban van a pánsíppal.

A közelmúltban felkérték, hogy működjön közre egy film zenéjének megalkotásában, természetesen pánsíppal.

(Írta/fordította: Zhao Jing)