Mivel a hangszerkészítés nem könnyű feladat, különösen, ha bambuszról van szó, ezért hosszú időt vett igénybe a hangszerek kidolgozása és továbbfejlesztése, valamint a zeneművek újrahangszerelése. Az előadóknak is meg kellett ismerniük a műveket, és sokat kellett próbálni is. Olyan volt, mint egy teljesen új dolog feltalálása, ezért tartott sokáig.
Arra a kérdésre, hogy miért gondolt a bambuszra, mint a hangszerek alapanyagára, Wang Wei így válaszolt:
„Valójában bármilyen zenekart is alkottunk volna, napi kapcsolatban lennénk a bambuszból készült hangszerekkel. Nem kell ahhoz zenésznek lenni, hogy ismerősen csengjen a bambuszfurulya és bambuszfuvola hangja. Az ötletet illetően a kornak kell köszönetet mondani. Annak idején a korombéliek ha végeztek a munka napi adagjával, aznap már nem is gondoltak a munkára. Ritkák voltak az efféle gondolatok. A reform és nyitás politikájának bevezetése után azonban véleményem szerint a társadalmi környezet megváltozott. Mindenkinek megváltozott a gondolkodása. Akkoriban a Keleti Ének- és Táncegyüttes zenekarában dolgoztam, és azon gondolkodtam, mivel tehetném színesebbé az együttest, milyen újdonságot vihetnék bele. Lassan kikristályosodott bennem, hogy a bambuszhangszereknek hosszú története van a kínai zenében, és erre lehetne építeni. A bambuszból készült hangszerek kimeríthetetlen kincsestárat jelentenek, nagy lehetőségek rejlenek bennük. Amikor ez a gondolat megszületett bennem, hozzáláttam a hangszerek készítéséhez."
A Kínai Opera Akadémia ütőhangszer-tanára, Ma Rui elmondta, hogy Kínában a nemzetiségi hangszerek közül sok készül bambuszból. Délkelet-Ázsiában sok ütőhangszer készül ebből az anyagból.
Aki az elmúlt évtizedekben elsőként talált fel új bambuszhangszert, az a Zhejiang Tartományi Ének- és Táncegyüttes munkatársa, Ji úr. Amikor Pekingben az Országos Népi Gyűlés Csarnokában az ország vezetői előtt tartott koncertet, Jiang Zemin akkori kínai elnök a színpadra ment, hogy közelebbről is szemügyre vegye a nagyméretű bambuszfuvolát, amelyen három ember játszott: egyikük fújta, ketten pedig a hangréseket fogták be.
Wang Wei zenekarvezető elmondta, hogy a világ legkisebb furulyája is helyet kapott a zenekarban, és ennek neve: szájfurulya. Hetven évvel ezelőtt a Zhejiang tartományi Hemuduban találtak egy ősi, csontból készült furulyát. Ezt a Sanghaji Nemzetiségi Zenekar tagja, Yu Xunfa elkészítette bambuszból, így született ez a hangszer. A szájfurulyák egy vagy négy hangréssel, többféle méretben készülnek, amelyek különféle hangmagasságokban szólalnak meg. A Hajnal a Miao-hegyláncon című művet négy hangréses szájfurulyával játsszák.
A bambusz ruganyos és kemény, ami miatt a világ egyik legjobb hangszeralapanyaga. Kína a világ egyik legnagyobb bambusztermelője, a fajtaválasztékot és mennyiséget illetően is világelső.
(Írta/fordította: Zhao Jing)