A korábbiakban már volt szó arról, hogy Du Cong hogyan került kapcsolatba a pánsíppal.

Az elmúlt években a tanár úr idejének legnagyobb részét egy egyedülálló népzenei együttes létrehozására fordította. Du Cong elmondta, hogy az utóbbi három évben egyetlen okarínából kiindulva egy egész zenekart hozott létre. Az okarína mellé került egy guqin (ejtsd: kucsin), valamint énekes is.

„Mindig is azt gondoltam, hogy a jó zene játék eredménye."

Ezt bizonyítja egy a nemrégiben a kínai-amerikai kulturális párbeszéd jegyében megrendezett koncert a pekingi Nemzeti Színházban. Az Egyesült Államokban élő Ma Youyou csellóművész Du Conggal közösen adta elő a Két hegyi forrásban tükröződik a Hold című művet guqin, nagybőgő és pánsíp kíséretében. Du Cong az előadásról így beszélt:

„Megtapasztalhattam, hogy Ma Youyou valóban nagyon tehetséges, mert aznap lázas voltam, és rontottam, amivel zavart okoztam, de Ma Youyou improvizált és folytatta a játékot. Utána óriási tapsot kapott a közönségtől."

Az eset után Du Congot furdalta a lelkiismerete, ezért a koncert rendezőjének küldött egy bocsánatkérő sms-t, amiért aznap hibázott. Chen Lei azonban úgy válaszolt, hogy szó sincs erről, nagyon is sikeres volt az előadás, mert mindannyian nagyon jól szórakoztunk.

Ez a gondolkodás közelebb áll a nyugati felfogáshoz, mert Kínában szigorú elvárásokat támasztanak a technikai kivitelezést illetően. A kínaiak szerint a gyakorlás a technikai színvonal emelését szolgálja, és ez az, amit a versenyeken összemérnek.

Du Cong véleménye szerint a legmagasabb színvonalú zene az élvezetről szól. Nem a versenynek kell lennie az elsőrendű célnak, hanem az élménynek. Természetesen ehhez el kell sajátítani a fogásokat, de a lényeg a külső behatásoktól teljesen független állapot elérése. Az előadónak ezt kell átsugároznia a közönségre. Az az igazi, ha képesek vagyunk bevinni a közönséget a mi világunkba.

Az interneten szinte csak 2000 előtti anyagokat találhatunk Du Congról. Vajon mivel foglalkozott az elmúlt tíz évben?

Du Cong így válaszolt:

„Akkoriban egy lakás volt a legnagyobb álmom. Pekingbe érkezésem után hat évi munkámba telt, míg vásárolhattam egyet. Később egy autót is vettem. Aztán egy ideig elveszettnek éreztem magamat. Ezen időszak után felismertem, hogy az anyagi dolgok túl behatároltak. Megszerzésük után rögtön elfogott az üresség érzése. Egyik barátom azt mondta, hogy volt hogy Ferrarit vezetett, aztán egy hét múlva már el is ment a kedve tőle. A hegyekben épített egy olvasószobát, és ott zenélt. Egyre pompásabban érezte magát."

Du Cong elmondta, hogy már nincsenek anyagi elvárásai, és csakis a zeneszerzésre kíván összpontosítani.

Du Cong és Zhao Jiazhen szerzeménye a Szélfútta fenyők című mű.

A Deng Xiaopingről megemlékező Nemes emberre emlékezve is okarína- és guqin-művészek együttműködésében született.

A Du Cong lemezeit kiadó Huang Hui Jünnan tartományban nőtt fel. Házuk ajtajától három út vezetett: Peking út, Sanghaj út és Nanjing út. Pályafutása során pontosan ez a három város volt a legfontosabb.

Hallgassuk meg A hegyi út 18. kanyarulata című felvételt.

(Írta/fordította: Zhao Jing)