1952-ben felvételt nyert az Északkeleti Lu Xun Irodalmi és Művészeti Akadémia Zenei Tanszékére, ahol Ding Mingtől és Huo Cunhuitól tanult zeneszerzést.
1956-ban mesterdiplomát szerzett az akkor már Északkeleti Zenei Szakiskolának nevezett intézményben, majd ottmaradt tanítani.
1957-ben egy évig a Központi Zeneakadémián tanult hangszerelést.
Volt a Liaoningi Zenekar zenekarvezető-helyettese, a Shenyangi Zeneakadémia rektora, valamint a Zeneszerzési Tanszék vezetője, a Liaoning Tartományi Zenészszövetség elnöke, a Tartományi Kulturális Szövetség alelnöke, valamint jelenleg is a Kínai Zenészszövetség tagja.
Legfőbb művei között szerepel a Boldog puszta és az Erxiao, a kis marhapásztor című szimfonikus darabok, a Viharmadár, A kőolajhős dicsérete című vokális művek, a Líra és Tengerparti zenés vers című hegedűdarabok, a Mao elnök bejárja a hazai földeket, Kőolajjal látjuk el a hazát, Én és a hazám és más dalok, valamint a Vállalkozásalapítás, A marsall és a katonák, Szerelem és gyűlölet és más filmek zenéje.
A Tengerparti zenés vers című zongorakíséretes hegedűdarab 1962-ben született.
A Kőolajjal látjuk el a hazát című dal szövegét Bi Zhuguo írta 1964-ben. Akkoriban Qin Yongcheng Daqingba ment megtapasztalni az életet.
A kőolajmunkások óriási jelentőségű hozzájárulást tettek a kínai kőolajipar fejlesztéséhez.
Ez a dal sikeresen kifejezi a családjuktól távol, keményen dolgozó kőolajmunkások lelkületét.
A dalszöveg egyes részletei így hangzanak:
„Kőolajmunkásnak lenni micsoda ragyogó dolog, alumíniumsisakban megyünk a világ másik végére."
„Kőolajjal látjuk el a hazát."
„Ahol kőolajat találni, az a mi otthonunk."
Az Én és a hazám című dal szövegét Zhang Li írta 1984-ben. Egészen különleges a hat nyolcados és kilenc nyolcados ütem elegyítése.
Qin Yongcheng Tengerparti zenés vers című művében a hullámzó tenger az ember szélesre tárt szívéből kiáradó érzelmeket jelképezi.
Egészen különleges módon ábrázolja a zeneszerző a mély gondolatokat, majd pedig a fantáziálást.
(Írta/fordította: Zhang Hui)