Kitüntették a Német Szövetségi Köztársaság érdemrendjének érdemkeresztjével, ezzel az első kínai lett, aki ebben a megtiszteltetésben részesült.

A másik ajándékot édesapjától kapta, aki az Én és Lang Lang – 30 év története című könyvben leírta Lang Lang ótját, ahogy egyszerű kisfiúból híres zongoristává lett. Teljes egészében feltárja Lang Lang első 30 életévének történéseit.

Habár 30 éves lett, Lang Lang továbbra is egy boldog nagyfiúra hasonlít, aki őszintén fejti ki véleményét, és gondtalanul mosolyog, valamint ízes északkelet-kínai nyelvjárásban beszél.

Mindezeket együttvéve egy huncut, szeretnivaló figura, nem kelti egy tipikus első vonalbeli zongorista benyomását.

Egyes zenekritikusok szerint Lang Lang tehetsége csak akkor nyilvánul meg, amikor a zongora elé ül.

Abban a pillanatban igazolja a philadelphiai Curtis Institute of Music korábbi igazgatójának, Gary Graffmann-nak véleményét, mely szerint Lang Lang „nem mindennapi tehetség".

A két különleges ajándék közül Lang Lang személyesen jobban örült édesapja könyvének, mert „ezzel maradéktalanul kifejezte apai szeretetét. Rengeteg olyan érzelemről szereztem tudomást, amelyeket még nem nyilvánított ki. A Német Szövetségi Köztársaság érdemkeresztje is óriási megtiszteltetés számomra, azt a német kancellár adományozta. Ez a díj arra ösztönöz, hogy a jövőben még jobban népszerűsítsem a keleti klasszikus zenét Nyugaton, és hogy még inkább elmélyítsem tudásomat a magasművészetről."

Megható élménye volt Lang Langnak, amikor Berlinben Herbie Hancock 50 kisgyermek társaságában adta elő neki a Boldog születésnapot című dalt a tízezres közönség előtt.

Lang Lang így beszélt saját karrierjéről:

„Idén saját alapítványom lett, saját iskolám és zenekarom van. Engem a zene emelt fel. Harmincéves korom egy új kezdet is jelent számomra. Remélem, hogy a jövőben is tartalmas életet oszthatok meg a közönséggel."

Nem tagadja, hogy az elmúlt 30 évben sokat köszönhetett szüleinek. A legnagyobb boldogságot az jelenti neki, hogy szülei egészségesek és boldogan élnek.

„Apa és anya jövőre 60 évesek lesznek, de fiatalnak és életerősnek látszanak. Édesanyám minden nap velem együtt jár kocogni, még nálam is jobb erőben van. Egy-egy nagyobb utazásnál már kora reggelre összekészíti a bőröndömet, tényleg elképesztő. Olykor, amikor értem fárad, furdal a lelkiismeret."

Lang Lang történetét illetően fontos kiemelni édesanyja irigylésre méltó hozzájárulását. Az apa otthagyta állását, hogy fia Pekingben tanulhasson zongorázni, és egy alagsori szobát béreltek. Minden költségüket a Shenyangban dolgozó anya állt. Ez az időszak mintegy tíz évig tartott. Az édesanya a legjobb éveit áldozta erre.

Arról kérdezvén, hogy a könyvet olvasva édesanyja hogyan vélekedik erről az időszakról, Lang Lang így válaszolt:

„Azt mondja, hogy időnként álmában felidézi a kiskoromat, és olyan, mintha egy szempillantás alatt felnőttem volna."

Lang Lang édesanyja fiatalos, arcán felhőtlen mosoly ül. Amikor fia divatosan beállított pózban készült fényképére pillantott, mosolyogva dicsérte: „Azért jól tud pózolni." Hozzátette: „Gyakran fotózkodik, nagy tapasztalata van."

(Szerkesztette: Zhao Jing)