Zhu Jianer híres kínai zeneszerző október 18-án Sanghajban a Keleti Művészeti Központban adott koncertet saját műveivel. Bár a művész éppen ezen a napon ünnepelte kilencvenedik születésnapját, a műsorra került zeneművek mintegy fele először került bemutatásra. A legtöbbjük az 1950-es években született, kisebb részük pedig az 1990-es években.

Zhu Jianer 18 éves korában kezdett zenét tanulni és dalműveket írni. A középiskola elvégzése után rögtön zenei tanulmányokat szeretett volna folytatni, de egészségi állapota miatt többször is elhalasztotta ezt.

1939 végén légcsöve vérzett és vért köpött, a legsúlyosabb időszakban egyszer fél bögrényit is. Zhu Jianer három évig ágyba kényszerült. Kedvetlenség és magány gyötörte, és ilyen körülmények között született a Tavasz, mikor jössz vissza? és a Magány című dalművek.

Három évig az ágyon fekve Zhu Jianer mást sem tett, csak hallgatta a rádiót, a zenét. Sanghajban volt német, olasz, francia és szovjet rádióadó. A szovjet rádióban hallotta Sosztakovics ötödik szimfóniáját, ami alig egy éve született.

„Akkoriban Sanghajban a rádión keresztül hallhattam különféle országokból való zeneműveket. Egész nap azokat hallgattam. Egyes adókon hétvégi délelőttökön egész operákat sugároztak. Így jutottak el hozzám Sztravinszkij legjelentősebb művei. Hamar kiszélesedett a látóköröm, ezért művészetileg nem voltam konzervatív.

Zhu Jianer akkoriban nővérééknél lakott egy sötét mellékszobában. Nem használhatta a földszinti zongorát, csak lopva hallgathatta, amint játszanak rajta.

„Sosztakovics ötödik szimfóniájának fő vonalait már fejből tudtam. Az impresszionista Ravel, valamint Beethoven nem kevés művét sokszor meghallgathattam. Ez a csiszolódás rendkívül fontos volt számomra."

Mivel nem vett részt rendszeres zeneszerzői képzésben, Zhu Jianer az abban az időszakban általa alkotott műveket hobbi színvonalúnak tekinti.

Két álma volt: a szimfóniák és a forradalom. A háború alatt alig várta, hogy felkelhessen az ágyból és részt vegyen a harcokban. Amikor állapota jobbra fordult, rögtön az észak-jiangsui japánellenes bázisra sietett, a forradalmárok első vonalába.

Kapott egy zongorát, amely Zhu Jianer fegyverévé lett. Minden este játszott a többieknek.

„A művészeti munkacsoportban minden este énekeltem és zongoráztam, és a túlterhelés miatt újra vért kezdtem köpni."

Ezzel mindenkit nagyon megrémített. Zhu Jianer viszont nem ült tétlenül, betegágyán megírt egy nagy kórusművet.

Mivel aggódtak hogy romlani fog egészsége, és az észak-jiangsui bázis veszélyessége miatt Sandong tartományba küldték, és kapott egy szamarat is. Zhu Jianernek nem volt szive ráülni a szamárra, ezért csak bőröndjét és szájorgonáját cipeltette vele, maga gyalog ment Sangdongig.

A Kelet-Kínai Katonai Terület Művészeti Munkacsoportjának tagjaként írt néhány koncertművet.

Zhu Jianer így beszélt erről:

„1945-ben beálltam katonának. Fél év múlva már a felszabadult területen voltam, megváltozott a világ körülöttem. Miután meggyógyultam, nem törődtem a külvilággal. Ez számomra egyfajta edzés volt."

1955-ben öt évre a Moszkvai Konzervatóriumba küldték ösztöndíjjal. Ezzel a képzéssel hobbi zenészből szakemberré vált.

„Az új negyedik hadosztály dalának szerzője, He Shide volt felelős a külföldi ösztöndíjasok kiválasztásával. Nagyon igazságos volt."

Zhu Jianer akkor 33 éves volt. „Az öt év alatt minden vizsgán jelest kaptam."

Külföldi tanulmányai után bemutatták Hősköltemény című jelentős művét. 63 évesen megírta első szimfóniáját. A mostani új művekről Zhu Jianer elmondta, hogy „manapság a rádióban kevés új művet lehet hallani. Az új művek többségében a zenei attrakcióra helyezik a hangsúlyt, pedig a lényeg a belső érzések kifejezése lenne".

Zhu Jianer a Sanghaji Zeneakadémia professzora.

(Írta/fordította: Zhao Jing)