A minap az amerikai Michael Bolton és a kínai három tenor, Dai Yuqiang, Wei Song és Warren Mok együtt adták elő a Turandot című Puccini-opera Nessun dorma áriájának végét.

Ezzel zárult a 15. Pekingi Nemzetközi Zenei Fesztivál 25 napos programja.

Az 1998-ban indult fesztiválban eleinte nem sokan hittek, de mára a pekingi kulturális élet egyik legismertebb nemzetközi zenei seregszemléjévé vált.

A Pekingi Nemzetközi Zenei Fesztivál művészeti vezetője, Tu Song elmondta:

„A fesztivál szervezésében a legnagyobb feladatot minden évben a koncepció megalkotása és a tervezés jelenti. Posztereinkből láthatják, hogy évente más-más hívószavak köré rendezzük a zenei fesztivált, állandóan próbálkozunk új innovációkkal és színekkel. Mi legyen a következő fő témánk, híres előadók meghívásán kívül még mit tudnánk tenni, hogyan nyújthatnánk több újítást és választási lehetőséget a közönségnek… Gyakran gondolkodom azon, hogy ilyen szűk időkeretbe mit sűríthetnénk bele. Közönségünknek nem a rossz és a jó közül kell választania, hanem mindenki több kiváló produkció közül tudja kiválasztani a számára leginkább vonzót."

Ilyen filozófiára építve, az idei Pekingi Nemzetközi Zenei Fesztiválon fellépett a Halle Orcestra, a London Sinfonietta, Rudolf Buchbinder zongoraművész, Maxim Vengerov hegedűművész és számos klasszikus zenei kiválóság és zenekar, valamint az amerikai popzene világából érkező Michael Bolton, a kínai rock atyja, Cui Jian, és a kínai popzenében rendkívül népszerű Lo Ta-yu.

A hagyományos, klasszikus zenei fronton bátran kísérletezve a fesztiválon Cso Szumi koloratúrszoprán improvizációs előadásában értelmezte újra a mostanában népszerű Dél-kínai stílus című popslágert.

A történtek azt mutatták, hogy a sokszínűség meghozta az eredményét.

Október 11-én Cso Szumi Határokon átívelő ütközés című koncertjével a Szun Jat-szen parki koncertteremben megbabonázta a közönséget. Az egyik jelen lévő a koncert után ezt írta mikroblogjában:

„Cso Szumi Határokon átívelő ütközés című koncertje csúcs volt! Rendíthetetlen. Mindig meg tud lepni valamivel. Már a ráadásban énekelte a Radetzky-indulót, amikor észbe kaptam, hogy felvételt készítsek róla. És akkor a Délkínai stílus című dalnál egyszerűen felfordult a ház."

Tu Song így folytatta:

„Sokan lobogtatnak olyan jelszavakat, mint a klasszikus zene népszerűsítése és elterjesztése. Valójában a népszerű itt egészen nyugodtan utalhat a populáris kultúrára. Módot kell találnunk arra, hogy az emberek jobban elfogadják a klasszikus zenét. Ezért hoztuk a legtöbb programot a Sanlitunra. A pekingi üzletközpontokat felmérve úgy találtuk, hogy ez a legdivatosabb és ide jár a legtöbb fiatal. Az új művészetbefogadási színtér új kulturális találkozóhelyet és olvasztótégelyt jelent. Itt akkor is van lehetőséged élvezni a klasszikus zenét, ha nincs elég időd vagy pénzed."

15 évvel ezelőtt Yu Long először vetette fel a barátainak a fesztivál ötletét, de akkor még a legtöbben úgy gondolták, hogy ez csak egy szép álom.

(Szerkesztette: Hao Yue)