Zhejiang tartomány Deqing megyéjének Luoshe falvában a tekervényes főút két oldalán egymást követik a kisebb-nagyobb zongora-összeszerelő üzemek.

Az első zongorát itt a Deli Zongoragyár ügyvezetője, Wang Huilin építette.

1984-ben, amikor még egy falusi vállalatban volt gyárvezető, Wang Huilin kiküldetésre ment Sanghajba, ahol felismerte, hogy hiány van a zongorapiacon.

„Akkoriban jegyre lehetett zongorát kapni, és nehéz volt jegyhez jutni." – emlékezett vissza az eredetileg asztalosként dolgozó Wang Huilin, aki meglátta a gyáralapítás lehetőségét.

Abban az évben egész Kínában csak 5 000 zongora készült, a japán, amerikai és európai zongorák aránya pedig elérte a 25 százalékot.

Hangzhouban csak a Felszabadulás úti bevásárlóközpontban volt egy zongora, a Nyugati-tó melletti másik hangszerboltban pedig nem volt mintadarab. Wang Huilin a kormányzat kulturális beruházásaira építve úgy gondolta, hogy biztosan lesz jövője a zongoragyártásnak.

1985-ben megalapította a Huzhoui Zongoragyárat. Évi 10 000 jüan tőke felhasználásával öt magasan képzett technikust hívott Sanghajból, így készült el az első zongora Luosheben.

„A kezdet nagyon nehéz volt, számos alkatrészt nem lehetett beszerezni. Még a legkisebb alkatrészek legyártására is magunk építettünk gépeket."

Miután a faluban elterjedt, hogy Wang Huilin saját kezűleg készített zongorákat, sok asztalos és lakkozó kereste fel, hogy dolgozzanak neki.

Egy zongora elkészítéséhez 300 művelet és 9000 alkatrész kell, és annak ellenére, hogy Sanghajból hívott technikusokat, a völgyben élő emberek kételkedtek abban, hogy egy vidéki ember is képes zongorát építeni.

Éppen ezért a helyiek a luoshei zongorának a parasztzongora gúnynevet adták.

A faluban árverseny alakult ki a zongorakészítők között, így mindegyikük kénytelen volt árat csökkenteni, aminek következtében még jobban megvetették őket.

A fáradtságos munkával előállított zongora árából szánalmas mértékű profitot tudtak csak nyerni, és a faluban az a mondás járta, hogy egy zongora megépítésénél még jobb üzlet egy disznó tartása.

A luoshei zongoragyárban tisztában vannak a minőség fontosságával a márkaépítésben.

Nem sajnálták tehát a ráfordítást, és külföldről vásárolnak első osztályú alapanyagokat, az alkatrészek pontossága érdekében digitális vezérlésű gyártósort üzemelnek, valamint magas fizetségért szakemberek felügyelik a gyártási folyamatot és a fejlesztést.

„Zongora építésénél a technikai feltételek megteremtése nem elegendő. Korábban csak a gyártásra és az értékesítésre összpontosítottunk. Az utóbbi évektől kezdve a zongorakultúra fejlesztése is célunk, így visszük előre az ipart." – mondta egy luoshei zongoragyár-tulajdonos.

Ma már a több mint 8000 zongora-alkatrész több mint 85 százaléka Luosheben is beszerezhető.

Az elmúlt néhány évben híres emberek és néhány kulturális rendezvény által a luoshei emberek sikeresen összevonták az iparfejlesztést és a zongorakultúra népszerűsítését, és ezzel nagyban hozzájárultak a luoshei zongorák ismertségéhez és elismertségéhez.

2001 óta egymást követő években ötször rendeztek zongorafesztivált. 2005-ben először szerepeltek a Sanghaji Nemzetközi Hangszervásáron.

2009-ben Lang Lang Chengduban gyermekzongoristákkal játszott együtt luoshei zongorán, Richard Clayderman pedig Luosheben adott nyilvános koncertet.

2011 szeptemberében megszületett a Kínai Zongoraművészeti Völgy gondolata, amelyet egy 1100 hektáros területre terveznek.

(Szerkesztette: Hao Yue)