Megfeleltették egymásnak a legjelentősebb kínai zeneszerzőket a 20. század legnagyobb nyugati zeneszerzőivel, és Tan Dunt az amerikai John Cage-hez hasonlították. Ez persze csak egy magánvélemény, de jól mutatja Tan Dun helyét a kínai zeneművészetben.

Az idei Pekingi Nemzetközi Zenei Fesztiválon a Tan Dun dialógusa John Cage-dzsel című koncertjén Tan Dun megmutatta, hogyan értelmezi John Cage-et, mintegy kiterjesztve annak műveit. Híres, 4 perc 33 másodperc című művének előadásán kívül, Tan Dun bemutatta legújabb, Ifjúság című alkotását.

Tan Dun művei nem alkotnak egységes nyelvezetet vagy stílust, ami egyrészt nagyhatásúvá teszi őt, másrészt viták kereszttüzébe is állítja.

Miután az 1980-as évek elején New Yorkban a Columbia Egyetemre került diákként, Philip Glass, Meredith Monk, Steve Reich, John Cage és más zeneszerzők nagyon gyorsan hatottak a látásmódjára.

Ezek közül leginkább a különösen nagy kísérletező kedvvel megáldott John Cage volt számára a legfontosabb, bár nem volt közöttük kifejezett tanár-diák viszony. Ugyanakkor Tan Dun későbbi pályafutására tagadhatatlanul mély hatással volt John Cage alkotói filozófiája.

1993-ban Tan Dun létrehozott egy zeneművet, amelyben kizárólag Cage családnevének négy betűje által jelölt hangok szerepeltek: C, A, G és E. Ezzel emlékezett meg az egy évvel korábban elhunyt zeneszerzőről.

Valójában Tan Dun és John Cage megismerkedésének első lépései nem mellőzték a drámaiságot. Az Egyesült Államokba érkezvén Tan Dun eleinte utcai zenélésből kellett, hogy eltartsa magát. Elmondása szerint az emberek legfeljebb néhány tízcentest dobtak hangszerének tokjába. Az egyik napon aztán, miután néhányan végighallgatták produkcióját, az egyikük húsz dollárt dobott be. Tan Dun meglepettségében elnémult, egyáltalán nem számított ilyen fizetségre. Odaszólt neki valaki, hogy nem más adta a nagy összeget, mint John Cage neves zeneszerző.

Sokan tudják, hogy Cage rajongott a Változások könyvéért. Tan Dun a könyv címét jelentő két írásjegyét tussal begyakorolta, és a legszebb kalligráfiát Cage-nek ajándékozta, aki pedig saját festményeivel lepte meg őt ezért viszonzásul. Cage korábban Párizsban tanult építészetet és igen jól rajzolt.

Cage nem csak a kínai filozófia iránt érdeklődött, de a kínai ételek is rendkívül ízlettek neki. A két művész gyakran főzött együtt. Tan Dun legutoljára John Cage utolsó napján találkozott vele. Miután boldogan elfogyasztották a fogásokat, Tan Dun elköszönt Cage-től. Másnap az újságokból tudta meg, hogy előző este szélhűdést kapott, és kórházba szállították, de már nem tudták megmenteni az életét.

Tan Dun az idei Pekingi Nemzetközi Zenei Fesztivál programjával kapcsolatban elmondta:

„Cage volt az első nyugati ember, aki az 1980-as években a Változások könyvét magyarázta nekem. Rám gyakorolt hatása meglehetősen nagy. Több elmélete és inspirációja keleti eredetű, ebben az előadásban pedig a kínai filozófia Cage művein keresztül újra hazatért."

Az Ifjúság című atonális rock and roll művét Tan Dun a Pekingi Nemzetközi Zenei Fesztivál tizenötödik évadjára alkotta meg. A szokásos kamarazenei felállást rock dobfelszereléssel toldotta meg.

Tan Dun véleménye szerint „az atonalitás a 20. századi termékekhez és a rock and rollhoz hasonlóan, a forradalmat és az innovációt jelképezi, ugyanakkor a határtalan álmokat is. 15 éves a fesztivál, és ez az életkor éppen az ifjúság kezdete. Emellett az idei fesztivál rendkívül innovatív. Ezek mind együtt jelennek meg az Ifjúság című atonális rock and roll darabban.

Másik műve, a Zenekari concerto Mao Tun közvetlen dialógusa John Cage-dzsel. Cage sosem írt kifejezett zenekari concertót, de Tan Dun szerint állandóan jelen van műveiben ennek a műfajnak a szerkezete.