A legtöbb ember, amikor egy olyan helyre gondol, ahol pandák, rákok, zebrák, zsiráfok, oroszlánok és tigrisek vannak egy helyen egy állatkert jelenik meg a szemük előtt.

De egy olyan apokaliptikus évben, mint 2012, ez a hely Noé bárkája.

Ez jött most el Pekingbe, a Noé bárkája című gyermekopera formájában, amelyet Benjamin Britten komponált.

Ez a produkció a Belfasti Állatkertben debütált a 2012-es olimpiai játékok idején.

Társproducerként működött közre a KT Wong Alapítvány és az Észak-ír Opera.

Október 27-én a Sanlitun Village Narancs Csarnokában teremtettek belfasti hangulatot a Noé bárkája című darabbal.

Noé története ismerős a nyugatiak számára, de az operában ez egy csavart kapott, amennyiben a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás, valamint az ember és természet kapcsolata jelenti a fő témát.

A fiatal előadóművészek keményen próbáltak a pekingi bemutatóra, amely a Pekingi Nemzetközi Zenei Fesztivál része volt.

„Be szerettük volna mutatni Britten zenéjét a kínai közönségnek, és mi lehetne erre jobb médium, mint a gyermekopera? Benjamin Britten a közösségnek szánt operának írta meg a Noé bárkáját, és ebbe be kívánjuk vonni a pekingi közösséget. Ez az, amit az alapítvány tenni próbál Kínában. A klasszikus zene és az opera nem csak az elitnek szól, hanem mindenkinek." – jelentette ki Linda Wong Davies asszony, a KT Wong Alapítvány elnöke.

Britten termékeny angol zeneszerző volt, aki többek között a Szentivánéji álom és a Halál Velencében című operákat is jegyzi.

Noé bárkája című operáját 1958-ban írta. Mivel ez egy bibliai történet, Britten a klerikális zenét vette alapul.

Hogy hűek legyenek Britten eredeti elképzeléseihez, tizenkét valódi templomharangot hoztak Pekingbe Angliából.

„Britten a himnuszok tipikus struktúráit kutatja, és a közönséget is bevonja, mint ahogy az egy templomban is történik." – mondta Davies.

Az operában a figyelemre legméltóbb a különleges látványelemek, díszletek és jelmezek felhozatala.

Brit és kínai művészek tervezték ezeket, vannak lampionok is, amelyek hagyományos kínai stílusban készültek. Egyes állatok életnagyságú mása is megtalálható köztük.

Davies a londoni Nemzeti Történeti Múzeum tervezőjét, Simon Holdsworthot hívta meg, hogy tanulmányozza a 19. századi kínai festmények állatábrázolását.

Remélte, hogy a kínai népművészetet, ruhákat és mitológiát az állatábrázoláson keresztül mutathatják be a nyugati közönségnek.

Úgy találta, hogy ezek a 19. századi kínai művészek európai stílusban festettek, mert az európai piacra dolgoztak, de észrevehető kínai jegyeket hordoztak magukon a festmények.

„Saját koncepciót alkottunk az állatok megjelenítéséről, és nem véletlenszerűen választottuk az állatokat, Brittennek nagyon világos elképzelései voltak róluk." – tette hozzá Davies.

A KT Alapítvány olyan kulturális projektek létrehozására összpontosítja figyelmét, amelyek más országokkal hozzák együttműködésbe Kínát.

Két évvel ezelőtt a Semele című operát hozták el Kínába, amelyet Zhang Huan kortárs alkotó rendezett.

(Írta/fordította: Jin Shiyu)