Kedves hallgatóink! Köszöntöm Önöket a kínai zenei műsorban! Tíz évvel ezelőtt már egész Kínában jól ismert énekes volt. Húsz éve Pekingi híd című dalával elindította a saját nevével fémjelzett korszakot. Negyven éve született Pekingben, egy egyszerű családba.

„Abban az évben a zenei világ habár kezdetleges volt, de az a sietségtől és médialáztól mentes környezet éppen megfelelő terep volt számomra a gyakorláshoz. A mai kereskedelem és fogyasztás által mozgatott korban látszólag nagyon változatos a zenei felhozatal, de valójában talmi." – mondta Cai Guoqing.

A többi énekeshez képest Cai Guoqing gyermekkora mondhatjuk, hogy rendkívül gazdag volt. Édesapja operaénekes volt, így már korán kapcsolatba került a zenével és a művészettel, ami érzékennyé tette a szép iránt, és ez lett fő motivációja is, a szépség keresése. Amikor magára öltötte az úttörő nyakkendőt, már számos tehetségkutató versenyen díjazták, ezért tanára a Pekingi Kiskorúak Konzervatóriumába küldte.

„Még emlékszem a magas, vörös színű falra, a tornyosuló fenyőkre, a fehérmárvány lépcsőre, valamint a csöndre, ami végigkísért, amíg bejutottam az épületbe. Egyenest a kórus termébe mentem, ahonnan a zongorát és az énekhangokat hallottam."

Négy évet töltött ott, és minden szombaton és vasárnap is az intézményben maradt.

„Életem első tánc élményem is a Pekingi Kiskorúak Konzervatóriumában volt, a Szeretem a pekingi Mennyei béke kapuját című darabban. Amikor vidéki katonák jöttek a konzervatóriumba, akkor mindig elő kellett adnunk ezt. Gyakran láttunk híres embereket és magas rangú hivatalnokokat. Szihanuk kambodzsai király és felesége tiszteletére adott esten a konzervatórium az Országos Népi Gyűlés Csarnokába küldött fellépni. Én voltam az egyetlen gyerek a kórusban. Egy színpadon voltam Guo Lanyinggel és Wang Kun nénivel. Az első sorban ült Deng Yingchao és Kang Keqing, akik az előadás után feljöttek a színpadra, és így szóltak: 'Kisdiák, igazán jól énekelsz.' Ez után vacsorázni mentünk. Az idő tájt még sok dologban hiányt szenvedtek az emberek, a rákról fogalmam sem volt. Amikor hazaértem, anyámnak sírva mondtam, hogy még szeretnék rákot enni. Nevetve válaszolta, hogy akkor menjek csak vissza a konzervatóriumba és jól tanuljak, hogy a három legjobb diák közé kerüljek."

Szülei nagyon szigorúan vették Cai Guoqing zenetanulását. Más gyerekek, miután elkészültek a leckével, játszani mentek. Neki viszont otthon kellett maradnia, hogy az apja felügyelete alatt szolmizáljon. Minden sort jól kellett énekelnie, csak akkor mehetett aludni.

„Korábban panaszkodtam apukámnak, mert úgy éreztem, hogy a gyermekkor megannyi szépségétől estem el, de ma visszatekintve inkább hálát kell éreznem iránta. Nem csak hogy felfedezte zenei tehetségemet, de erős zenei alapokat is nevelt belém, ami megalapozta zenei karrieremet."

1995 fontos fordulópont volt Cai Guoqing pályafutásában. Ekkor mutatta be első önálló dalát, a Pekingi hidat, amellyel egész Kínában hirtelen ismertté vált. Idén már huszadik alkalommal lépett fel a Kínai Központi Televízió Újévi Gálaműsorában, amikor Wang Luodannal közösen előadták a Gyakran hazanézünk című dalt.

„Az újévi est a korombéliek számára a legnagyszerűbb megjelenési lehetőség. Az 1990-es évek elején a kínaiak 99 százaléka nézte ezt a műsort. Az emberek nem felejtették el, aki ott szerepelt. Emiatt szerencsésnek érzem magamat."

(Írta/fordította: Jin Shiyu)