Tan Xiaolin jelentős kínai zeneszerző 1911. április 25-én született a Guangdong tartományi Kaipingban. Eredeti neve Zhao Guang.

Családjának jó anyagi körülményei miatt különösen kedvező feltételek mellett tanult a hagyományos kultúráról, és rendszeres oktatásban vett részt.

Egészen rendkívüli zenei tehetsége volt, háromévesen kezdett erhun tanulni, hétévesen pipán. 11 éves korában már zenét szerzett.

1932-ben felvételt nyert a Sanghaji Zenei Szakiskolába, ahol Zhu Yingtől tanult pipán, Huang Zitől pedig zeneszerzési elméletet.

Ekkor alkotta az Éjféli sóhaj és a Tavaszi fénysugár a tavon című kamarazenei darabokat.

Gyermekkorától gyűjtötte a népzenét és a népi hangszereket. Több száz huqinje volt. Ez mutatja érdeklődésének mélységét, amely hatással volt alkotó munkájára is.

1939-től az Egyesült Államokban, főleg a Yale Egyetemen tanult, ahol Paul Hindemith német zeneszerző egyik legkedveltebb diákja volt.

1943-ban született Hegedű és brácsa duett című művével elnyerte a Yale Egyetem ösztöndíját.

1944-es chicagói fellépésekor ezt a darabot Hindemith brácsán történő közreműködésével adták elő.

Ebből is látszik, hogy milyen fontos diákjának tekintette Tan Xiaolint.

Vonós trió című műve 1945-ben Jackson-díjat nyert, és kimagasló kamarazenei darabnak minősítették.

1946 őszén Tan Xiaolin visszatért Kínába, és a Sanghaji Állami Zenei Szakiskolán tanított zeneszerzést. A Zeneelméleti Tanszéket vezette.

Rendkívül lelkiismeretesen dolgozott az oktatási programok kidolgozásán, és gondot fordított arra, hogy a diákok a kínai népzenéről is tanuljanak.

Felfogásáról így beszélt:

„Magamat kell adnom, nem kell utánoznom Hindemithet. Kínai vagyok, nem nyugati, vállalnom kell a nemzetiségi jelleget."

A zenei szakiskolában eltöltött két éve alatt diákjai között szerepelt Qu Xixian, Qin Xixuan, Luo Zhongrong, Sen Tong és más híres zeneszerzők.

Hosszú időn át túlterhelte magát a munkában, ezért egészsége megromlott.

1948. augusztus elsején, 37 évesen hunyt el a Sanghaji Kórházban.

Tanárainak és diákjainak fájdalma leírhatatlan volt. Hindemith így írt róla:

„Véleményem szerint Tan Xiaolin halálával a kínai zenei világ egy rendkívüli tehetséggel és bölcsességgel megáldott zenészt veszített el. Kiemelkedő kínai hangszeres előadóművészként tisztelem. Mindemellett éppolyan mélységben sajátította el a nyugati zeneszerzési technikákat. Amennyiben kiteljesedhetett volna művészete, kiemelkedő újító lehetett volna a kínai zenében, és a kínai és nyugati kultúra közötti közvetítő szerepét tölthette volna be. Ha műveinek kiadásával képes lesz ösztönzést adni tehetséges kínai zenészeknek, hogy hazája zenéjének ügyét szolgálja, és át tudják venni kifinomult, felelősségteljes és lelkiismeretes művészeti attitűdjét, akkor ennek a kedves embernek, jó barátnak az életműve és munkája nem volt hiábavaló."

  (Írta/fordította: Zhang Hui)