„Fiatalkorban az adrenalin hormon szintjének emelkedése legtöbbször a szerelemnek köszönhető. Egy napon, amikor azzal szembesülsz, hogy a szüleid eltávoznak ebből a világból, a szerelmi bánat jelentőségét veszíti. Az értékrended kialakulása után tudni fogod, hogy nem csak a szerelem építi a személyiségedet, szakíthatja szét a szívedet, tehet boldoggá vagy állíthat meg."

Wan Fang édesapja csak apai nagymamájának halála után néhány évvel értesült a hírről.

„Apám ekkor elsírta magát."

Ez a kép élénken él Wan Fang emlékezetében. Attól kezdve apja minden nap beszélt álmában, fuzhoui nyelvjárásban szólította az anyját.

„Apukám most 84 éves, de amint megemlítik előtte az anyukáját, elcsuklik a hangja, és könnybe lábad a szeme." – mondta Wan Fang, aki elhatározta, hogy dalt komponál, amelyben édesapja szemszögéből fogalmazza meg a szeretteink iránt érzett érzelmeket.

Wan Fang, aki már húsz éve énekelt szerelmes számokat, az emberek közötti különféle kapcsolatokról és érzelmekről, kötődésekről és konfliktusokról kezdett dalokat írni.

Az Szóval minket mind szeretnek című dal egyáltalán nem a szerelemről szól. Édesapjához írta ezt.

„Az apukám szemszögéből szerettem volna emlékezni az anyukájára, aki a nagymamám. Valójában mindig is fájt a szívem édesapámért, ezért a nagy gyerekért. 1949-ben, amikor egyedül Tajvanra ment, még csak 20 éves volt. Amikor megszületett, az apja már nem élt, ezért erősen kötődött az anyjához. Akkortól kezdve azonban soha többé nem látta őt, egészen a haláláig."

„A falu című színdarabban a szüleim korosztályának történetéről van szó. Ez is alkalmat teremtett, hogy a szüleimhez való kötődésemmel foglalkozzam. Fáj a szívem, hogy a körülmények csitíthatatlan bánatot okoztak."

Wan Fang 8 évre visszavonult a zenélésből, és 2010-ben tért vissza.

Ebben az utóbbi két évben az ismeretségi körében sokan meghaltak.

A környezetében lévő barátok bánatát mélységesen magának érezte.

Tavaly, amikor újra dalszöveget kezdett írni, hirtelen gondolata támadt:

„Miért ne írhatnám meg az édesapám iránti érzelmeimet? Kiskoromban mindig a külvilág érdekelt. Minél messzebb, annál jobb, gondoltam akkor. Ma már nem. A hazatérés számomra egy újabb fejlődési fokot jelent a felnőtté válásban. Közvetlenül a szüleimnek szeretném elmondani, hogy mennyire szeretem őket."

„Egy ilyen dalt szerettem volna írni." – Mondta Wan Fang. Miután elkészítette szólóalbumát, a művet átadta a szüleinek, hogy hallgassák meg.

Édesapja így reagált:

„Boldog vagyok, hogy ilyen lányom van."

Habár éveken át nem gyakran járt a szülői házban, de telefonon gyakran tartották a kapcsolatot, indulás előtt elmondta szüleinek, hogy hova megy és mit tervez.

„Ennek a dalnak a szövege olyan tragikusan romantikus, mint egy vers."

(Szerkesztette: Zhang Lixiazi)