Először hallgassuk meg a Handeerma című mongol népdalt, amely egy szép leányról szól:

„Vörös liliom nyílik a hegyoldalban, négy évszak száz virágjával össze nem hasonlítható, Handeerma szép leány. / A puszta számtalan lánya közül ő a legelbűvölőbb! Találd ki, kinek gyönyörűséges nevét harsogja az egész világ!"

La Surong 1947-ben született a belső-mongóliai Ordosz vidékén, népdalénekes családba.

Gyermekkorában a végtelen mezőkön bárányokra vigyázott és anyjától hallgatott mongol népdalokat.

Mivel korán kitűnt tehetségével, 1960-ban, amikor elvégezte az általános iskolát, felvette a Wulanmuqi nevű vándortársulat, és hivatásos előadóművész lett.

Egy évvel később La Surong a Belső-Mongólia Autonóm Terület székhelyén, Hohhotban felvételt nyert a Belső-mongóliai Művészeti Akadémiára, ahol Zhaonasitútól tanult mongol hosszú dalokat.

A hosszú dal a mongol népdalok egy típusa, melyben hosszan elnyújtva énekelnek ki minden szótagot, zengzetesen, szabadon.

A mongol hosszú dalt a puszta élő kövületének nevezik.

2005-ben Kína és Mongólia közös pályázatával a mongol hosszú dal felkerült az ENSZ Szellemi Kulturális Világörökségek listájára.

Most a Nomád ének című mongol hosszú dalt hallgatjuk, amely a hatalmas puszták szépségét dicséri, a gyönyörű mongol mezőket.

Így hangzik:

„Fehér felhők úsznak a kék égen, fehér felhők alatt hófehér birkanyáj. / Akárha piszkos ezüst lennének ahogy szétszóródnak a pusztán, mily bályosak!"

Keservesen szorgalmas tanulással, La Surong nevet szerzett magának Belső-Mongóliában.

1969-ben amikor a központi társulatok küldöttsége Hszincsiang Ujgur Autonóm Terület megalapításának tizedik évfordulóját ünnepelte, La Surong egy mongol hosszú dallal mindenkit meggyőzött tehetségéről.

Ekkor kapta a Kis énekeskirály becenevet egy mongol hosszú dal után.

Hallgassuk meg a Xilin-folyó című mongol népdalt, amely a puszta ősanyjának tekintett Xilin-folyóhoz írt óda, és a hazaszeretetről szól.

A most hallható Senjidema című mongol szerelmes rövid dal az Ordosz vidékén népszerű. Egy sor szemléletes metaforával írja le a szépséges Senjidema külsejét.

La Surong később a mongol énekes sztár, Hazhabu és a lófejes hegedű mestere, Selaxilao is a pártfogását is elnyerte, és Pekingbe, a Központi Zeneakadémián tanult, ahol gyorsan fejlődött és érett énektudása. A népdalénekesi tudásra alapozva más nemzetiségi és nyugati énektechnikákat is elsajátított, és kialakította saját előadói stílusát. A legkülönfélébb műdalokat is elő tudta már adni.

40 év alatt több mint 3000 fellépést vállalt, és számos országos művészeti produkcióban történő részvételével sorra nyerte a díjakat.

Következzen a rendkívül megindító Őszentsége Dzsingisz kán című mongol hosszú dalt, amely a világ csodálatát elnyerő nagyvezért élteti.

Az utóbbi években La Surong a mongol népzenei hagyomány továbbörökítésén dolgozott, és három nagy könyvet írt ebben a témakörben.

Az Ezüst-folyó című mongol hosszú dalt hallgatjuk, amely a puszták szépségéről szól.

(Írta/fordította: Ma Xiaolu)