Mára elég rendesen lehűlt a levegő, így szerencse is, hogy a napot a konyhában indítottuk húsostáska gyártással. Igazából nem volt már sok munkánk vele, a tésztát is meggyúrták és a tölteléket is bekeverték a helyi, felettébb jókedélyű asszonyságok, így már csak a batyukat kellett gatyába rázni. Az étel helyi változata zöld a különféle fűszernövényektől, és persze a töltelékben bambusz is van. Nem mindegyik húsos, néhányba édes őrölt fekete szezámmag került, de végül mind a gőzben kötött ki, hiszen ezeket nem főzik vagy sütik, szigorúan párolják.

Ebédre természetesen ezt ettük – az eszelős mennyiségű mindenféle más étel mellett: marha, rák, hal, sertés és nyúl is került az asztalra, plusz mindenféle zöldség. Mialatt falatoztunk, a háziasszony még egy-két kínai dallal is elszórakoztatott minket.

Ebéd után felmásztunk egy százmillió éves vulkánra – vagyis inkább, ami maradt belőle. Hatalmas sziklatömbök egy bambuszerdő közepén. Gyanítom, százmillió éve kicsit izgalmasabb lehetett.

Délután újra bejártuk a feldolgozó-üzemet. A munkafolyamat tegnap estéhez képest semmit sem változott.

Írta: Falucskai Violetta