Egy nap Bian Que, a csodadoktor meglátogatta Huangong Qi királyt. Egy darabig elbeszélgetett a királlyal és elmondta: "Ahogy látom, Felségednek van egy kis bőrpanasza. Ha nem gyógyíttatja időben, az beljebb jut a szervezetébe." A király azt mondta: "Jól érzem magam, semmi panaszom." Elbúcsúzott a doktor, és a király a mellette állóknak elmondta: "Az orvosok mindig mindenütt betegséget látnak, találnak az emberekben, hogy jutalmat kapjanak."

10 nap múlva Bian Que újból felkereste Huan Gongot, és figyelmeztette: "Felséged gyomrába, belső szerveibe került a betegség, ha nem törődik vele, nagyobb bajt fog okozni." A király ez alkalommal sem vette komolyan a doktor szavait, így az kénytelen volt otthagyni a királyi udvart. Újabb 10 nappal később, Bian Que csak messziről látta a királyt, de szó nélkül megfordult és elment. A király embert küldött utána, hogy magyarázza meg a doktor, miért ment el? Bian Que elmondta: "Amikor a betegség még a test felületén van, tűszúrással vagy kenőccsel meg lehet gyógyítani. Ha a betegség a szervezetbe került, gyógyszerekkel rendbe tudjuk hozni. De ha a betegség a csontvelőbe jutott, már semmi esély sincs rá, hogy bárki meggyógyítsa a beteget. A király betegsége most már a csontvelejében van. Nem tudok semmit segíteni." Azzal a doktor elment.

5 nap múlva a királynak már mindene fájt, be akarta hívatni Bian Quet, de a lakásán már csak hűlt helyet találtak. A csodadoktor még aznap elhagyta a királyságot.
Az allegória azt akarja magyarázni az embereknek, hogy a hibát vagy hiányosságot, időben kell jóvátenni, ha nemtörődöm módon magára hagyjuk, akkor nagyobb, esetleg jóvátehetetlen baj lesz belőle.