Réges-régen élt egy szegény parasztcsalád a Sárga folyó mentén. A család valamennyi tagja abból élt, hogy nádkosarakat készített. Egy napon az egyik fiú épp nádaratáson dolgozott, s a tűző napfényben kicsit megszédült a melegtől. A munka szünetében elgondolkodva nézte a napfénytől csillogó, hullámzó folyó vizét. Eszébe jutott az, amit az apja mesélt neki. A folyó mélyében drága kincs rejtőzik, de senki sem meri megközelíteni, mert odalenn egy igen mérges, haragos fekete sárkány él. A munka szünetében a fiú arra gondolt, hogy ha sikerülne a mély vízbe lemerülnie és megkaparintania a kincseket, egész családja meggazdagodhat, s ennek köszönhetően minden bajuk megoldódna. Hirtelen le is vetkőzött és alámerült.

A folyó medrében elöször úszkáló kis halakat látott. Lefelé haladva egyre sötétebb lett, a víz egyre hidegebbé vált. Végül teljes volt a sötétség, semmit sem látott, kis félelmet érzett. Ekkor megcsillant előtte egy kerek alakú tárgy. Egy óriás gyöngy. Azonnal meg is fogta és felúszott vele.

Hazatérve elmesélte drága szerzeményének történet az édesapjának. Ennek hallatán az apa így szólt: nagy veszélyben voltál fiam akkor, amikor ezt a nagy értékű gyöngyöt megkaparintottad, hiszen az a fekete sárkány vállánál volt. Szerencséd, hogy a sárkány aludt, különben odavesztél volna."

Ezt a történet Zhuang Zi ókori kínai írónak a História című munkájából származik. Eredeti értelmében azt fejezi ki, hogy a súlyos veszélyérzet nagyobb eredményt hozhat. Átvitt értelemben pedig azt jelenti, hogy az alkotó elsősorban a fő témára koncentrál, a lényeges mondanivalót tömören írja meg.