Az étkezési kultúra a nemzeti kultúra fontos része. Az étkezési kultúra körébe tartozik az ételek elkészítése, fogyasztása és élvezése. Egy kínai közmondás szerint az étkezés az emberek számára a legfontosabb dolog, olyan fontos, mint az ég. Ez azt tükrözi, hogy a kínaiak fontosnak tartják az étkezést.

A nyugati étkezési kultúrát a ráció szabja meg. A nyugatiak számára az étkezés célja a jóllakás. Számukra általában nem fontos a konyha színe, íze, és formája. Annál nagyobb figyelmet szentelnek a vitaminoknak, proteineknek. Noha a nyugati ételeknek sokszor alig valami íze van, de az értelem azt mondja, hogy meg kell enni ezt vagy azt a fogást, mert tápláló és egészséges. A nyugatiak számára az evés élvezete nem fontos. Úgy gondolkodnak, ha egy ételnek nincs tápértéke, akkor az nem is fontos étel. Ezért ugyan a nyugatiak étkezése nagyon ésszerű, de nem túlságosan érdekes és változatos.

Ez az étkezési kultúra alkalmazkodik a nyugati filozófiai rendszerhez. Így például egy díszebéden fontos az evőeszköz, a fűszerek, a felszolgálás, a nyersanyag összeállítása mind formájában, mind színében. Bármilyen nagy azonban a luxus, a marhaszeletnek azonban csak egyféle íze van.

Kínában azonban egészen másmilyen az étkezés, hiszen rendkívül fontos része a szépség és a művészet. Kínában már nagyon régóta fontos helyet foglal el az emberek életében az étkezés. És ezen belül is a legfontosabb az ételek íze, a tápérték csak a második helyre kerül. Minthogy a kínai konyha az ízekre, azok harmóniájára, rafinériájára, kifinomultságára figyel, valódi konyhaművészet alakulhatott ki, ami aztán magas szintet ért el.

Étkezéskor általában azt mondjuk, hogy ez az étel finom, ez az étel nem finom. De ha ennél többet akarunk megtudni, például, hogy miért finom, vagy miért nem az, nos, az okokról már egyáltalán nem egyszerű számot adni. Ez is azt mutatja, hogy a kínaiaknak különleges érzékenysége van az étkezés terén, amit igen nehéz szóba önteni.

A kínai ételek különlegessége mindig a sajátos ízekből alakul ki. A kínai ételek elkészítésének két fő része van, az egyik a főzés, illetve sütés, a másik pedig a fűszerezés.

Jó példa a kínai ételek ízvilágára a híres sanghaji fogás, a bambuszrüggyel és sonkával töltött sertéshús. Azért válhatott nagyon híres fogássá, mert a sertéshús, valamint a benne levő sonka és bambuszrügy íze egyesül, és a három összetevő különleges elegyet alkot.

Az étkezéssel kapcsolatos kínai felfogás megfelel a kínai filozófiai gondolkodásnak, miszerint minden figyelemre méltó, ami mikroszkopikus, homályos, misztikus és elképzelhetetlen. Az ételeknek az évszakok váltakozása szerint más-más íze van: tiszta és sótlan nyáron és ősszel, erős és sűrű télen és tavasszal. Ezen kívül még az időjárástól, a földrajzi helytől, valamint az embertől is függ a kínai étkezés.

A kínai étkezési struktúrában a gomba és a burgonyaliszt játszik fontos szerepet, a nyugatiak szemében a hús és a proteinek. A kínai fogások közt a zöldségek nagyon előkelő helyen szerepelnek, ami összefügg a buddhizmussal, hiszen a buddhizmus szerint a vegetáriánus étkezés a leginkább követendő.