„A tavacskában élő halaknak kell szenvedniük a város kapujánál támadt tűz miatt" -- szól a kínai közmondás. A következőkben ennek eredetéről és jelentéséről lesz szó.

Az Északi Qi-dinasztia korában élt egy magas rangú hivatalnok és katonai tisztviselő, név szerint Du Bi (490-559). Az egyik művében olvasható monda szerint réges-régen egy helyen a város kapujánál volt egy tavacska, amelyben vidáman éltek, lubickoltak a halacskák. Egy nap váratlanul tűz ütött ki a város kapujánál. Egy hal észrevette a veszélyt és hangosan felkiáltott. „Veszélyben vagyunk, a város kapujánál tűz ütött ki, gyorsan meneküljünk!" Ám a többi hal rá se hederített, mert úgy gondolták, hogy a tavacska elég messze van a város kapujától, nincs mitől félni. A veszélyre figyelmeztető hal kivételével egyik hal sem menekült el a tavacskából, miközben az emberek sietve vödörökkel kezdték hordani a tavacska vizét. Sikerült is eloltaniuk a tüzet, de a tavacska szinte kiapadt. A vétlen halak sokat kellett, hogy szenvedjenek a kevés víz miatt. Ebből származik a mondás: „A tavacskában élő halaknak kell szenvedniük a város kapujánál támadt tűz miatt".  Cheng Men Shi Huo Yang Ji Yu Chi, When The City gate Catches Fire, The Fish In The Moat Suffer./

A halak nem tehettek a tűzről, de így is őket érintette a legközvetlenebbül; a víz miatt az ártatlan halaknak kellett szenvedniük. A közmondás azt jelenti, hogy valami baj vagy kár általában a vétleneket sújtja a legjobban.