A másik mondás igy szól: Yang Zhen (59-124.) a Keleti-Han—dinasztia magasrangú hivatalnoka volt. Édesapja, Yang Bao kilencéves korában a Huaying hegyen egy sas által megsértett pacsirtát látott, amely egy hangyabojjal küszködött. A kisfiú nagyon megsajnálta a kismadarat, ezért hazavitte és gondját viselte, mindig a madár kedvenc taplálékával, egyfajta sárgaszínű virággal etette a pacsirtát. Majd 100 napi gondozás után a sérült madár felépült és újból visszatért a hegyekbe. Később a madár csőrével odavitt négy fehérszínű jadegyűrűt megmentőjének, Yang Baonak, s tudatta vele: a négy jadegyűrű hálából családjának négy generációját fogja segíteni abban, hogy magas tisztséget kapjanak és mindig erkölcsileg tiszták maradjanak. A mondás szerint ennek a családnak a tagjai négy generáción át viseltek magas pozíciót. Az apa, Yang Bao, fia, Yang Bin, unokája, Yang Ci és dédunokája, Yang Biao egytől-egyig magas beosztásban dolgozott és mindig feddhetetlen maradt. Ezért utódaik sokat dicsérték őket.

E két mondás alapján született a „Hálaadás fűvel összesodrott kötéllel a jádegyűrűvel" közmondás. Jelentése az, hogy az ember soha nem felejti el a neki nyújtott segítséget, a kifejezett kedvességet, és odaadó hálával jutalmazza azt.