A Hadakozó fejedelemségek korszakában (i. e. 475 – i. e. 221) hét fejedelemség volt az egykori Kínában. Közülük a Qin volt a legerősebb. A Qin fejedelemség gyakran megtámadta a Zhao fejedelemséget. Egyszer a Zhao fejedelemség vezére különmegbízottját, Lin Xiangrut küldte a Qin fejedelemségbe. Lin Xiangru látogatást tett Qin fejedelemség vezérénél. Ennek során Lin Xiangru különmegbízott leleményességével és bátorságával növelte fejedelemségének hírnevét. A Qin fejedelemség vezére ezután többé nem mert Zhao fejedelemség ellen támadni. A Zhao fejedelemség vezére ezért olyan nagyra értékelte Lin Xiangrut, hogy főminiszterének nevezte ki. Tábornoka, Lian Po azonban nagyon elégedetlen volt ezzel a lépéssel. Úgy gondolta ugyanis, hogy ő maga sok háborút vívott a fejedelemségéért, de a harcokban szerzett érdelmei mintha kisebbek lettek volna Lin Xiangruéinál. Miért került nála magasabb beosztásba Lin Xiangru, aki csak a szavaiból él? Haragjában ezt mondta: „ha a jövőben valamikor találkozom Lin Xiangruval, szégyenbe hozom. Majd meglátjuk, mit csinálhat velem!"

Ezt megtudva Lin Xiangru figyelmeztette a környezetét, hogy ha találkoznak Lian Po tábornok embereivel, akkor kerüljék a vitát, alázatosan viselkedjenek velük. Ettől kezdve Lin Xiangruék kocsisora mindig kerülőutat tett, vagy átmenetileg valamelyik sikátorba hajtott be, hogy utat adjon Lian Po tábornok kocsisorának, feltéve, hogy előre tudtak Lian Po közeledéséről.

Miután Lian Po tábornok emberei látták, hogy Lin Xiangru főminiszter így engedett gazdájuknak, még jobban elbízták magukat. Mindig kinevették Lin Xiangru embereit, ha találkoztak velük. A főminiszter emberei meg is jegyezték: „Ön magasabban áll Lian Po tábornoknál a ranglétrán. Ennek ellenére Ön mindig enged neki, még akkor is, ha Ön ellen fordul Lian Po. Ha ez így folytatódik tovább, csak még jobban lenézi majd Önt a tábornok. Ez számunkra is elviselhetetlenné válik."

Lin Xiangru főminiszter nyugodtan megkérdezte embereit: „Ki erősebb, Lian Po tábornok vagy Qin fejedelemség vezére?" „Természetesen Qin fejedelemség vezére az erősebb" – mondták mindnyájan. „Helyes" – folytatta beszédét Lin Xiangru főminiszter. „Nem féltem akkor sem, amikor találkoztam Qin fejedelemség vezérével. Most vajon tartok Lian Po tábornoktól? Tudni kell, hogy most Qin fejedelemség azért nem mer támdást indítani ellenünk, mert a köztisztviselőink és a katonai vezetőink egységben vannak. Lian Po és én olyanok vagyunk, mint két tigris. Ha verekedünk egymással, egyikünk biztosan megsérül vagy meghal. Ez alkalmat adna Qin fejedelemségnek, hogy megtámadjon minket. Szerintetek mi a fontos, a fejedelemségünk sorsa, vagy az egyéni hírnevünk, méltóságunk?"

A főminiszter szavai rendkívül meghatották környezetét. Később mindig óvatosan, nagy elővigyázattal bántak Lian Po tábornok embereivel, ha találkoztak velük.

Később Lian Po tábornok is tudomást szerzett Lin Xiangru beszédéről. Rendkívül elszégyellte magát, lehúzta egyik ruhaujját, rátette meztelen karjára, egy nyírfavesszőt vitt Lin Xiangru főminiszter otthonába, a főminiszter előtt leguggolt és odanyújtotta a nyírfavesszőt, hogy Lin Xiangru verje meg vele. Lin Xiangru átvette a nyírfavesszőt és eldobta. Ezután felsegítette vendégét, akire a kabátját is feladta, majd kézen fogva barátságosan leültette a tábornokot.

Ettől kezdve Lin Xiangru és Lian Po jó barátok lettek. A magas rangú polgári köztiszviselő és a magas rangú katonatiszt egységbe tömörülve a fejedelemségük érdekében teljesítették szolgálatukat. Ezért az erős Qin fejedelemség nem merte megsérteni Zhao fejedelemséget. Ennek a történetnek az alapján született az „Odaviszi a nyírfavesszőt és verést kér" közmondás, amelynek a jelentése az, hogy valaki elnézését kér, és beismeri hibáit.