Liu Xiangnak, a Nyugati Han-dinasztia (i. e. 206 - i. sz. 25) egyik neves írástudójának a „Xinxu zashi" című könyvében maradt fenn, hogy egyszer egy bölcs ember, név szerint Zi Zhang, Konfuciusz tanítványa látogatóba utazott Lu Aigonghoz, Lu állam uralkodójához. Már 7 napja megérkezett, de a házigazda, Lu Aigong még nem fogadta Zi Zhangot. Ekkor Zi Zhang kíséretének egyik tagja odament Lu Aigonghoz, és továbbította neki Zi Zhang üzenetét: „Mások elbeszélése alapján úgy tudtam, hogy az uralkodó szereti a bölcseket. Ezért éjt nappallá téve, erős szélben és nagy hóban siettem ide. Ámde már elmúlt hét nap, és az uralkodó eddig még nem törődött velem. Szerintem az uralkodó úgy szereti a bölcseket, mint Ye Gong a sárkányokat."

Ye Gong Chu állam katonai vezetője és politikusa volt a Tavasz és az Ősz korszakának (i. e. 770 – i. e. 476) végén. A mondák szerint Ye Gong annyira szerette a sárkányokat, hogy a ruhák díszítésére, az általa használt ivóedényeken, a lakóházak ereszein, falain, mennyezetén, gerendáin és pillérein mind különböző sárkánydíszítéseket alkalmazott. Miután megtudta, hogy Ye Gong ennyire szereti a sárkányokat, egyszer egy igazi égi élő sárkány szállt le Ye Gong házához. Az égi sárkány benézett a házba az ablakon át. Farkát pedig a ház dísztermébe nyújtotta be. Miután meggyőződött róla, hogy ez egy igazi sárkány, a házigazda, Ye Gong rettentően megijedt, elsápadt, majd pánikba esett. Ebből kiderült, hogy Ye Gong nem az igazi sárkányokat szerette, csak a sárkányok képmásait kedvelte.

Mindezt megüzente Zi Zhang az uralkodónak, és még azt is, hogy úgy hallotta, az uralkodó szereti a kiváló gondolkodókat, ezért sietett messziről ide. De már hét nap telt el, és egyszer sem találkoztak. Zi Zhang azt is üzente, hogy az uralkodó csak a magukat kiválónak, bölcsnek tettető embereket szereti, ezért elnézést kér a zavarásért, és mindjárt eltávozik az udvarból.

Ennek a regényes történetnek az alapján született az a közmondás, hogy „Ye Gong kedveli a sárkányokat". A közmondás azt jeleneti, hogy valaki csak szavakban szeret valamit, a valóságban azonban nem, azaz szavai nem egyeznek meg tetteivel. Azóta is gyakran idézik ezt a közmondást a kétszínű emberek kigúnyolására.

Magyarul nagyjából a „vizet prédikál és bort iszik" szólásnak felel meg.

(Írta/fordította: Liu Jiaqing)