Menciusz (i.e. 372 - 289) ókori kínai filozófus így szólt Song Goujianhez: „Szeretnéd megnyerni minden állam nemes embereinek a tetszését? Elmondom neked, hogy erre mi a legmegfelelőbb mód: Nyugodt megelégedettséggel vedd tudomásul, ha mások nem értenek meg éppúgy, mint azt, amikor mások megértenek."
Song Goujian megkérdezte: „Hogyan lehetnék nyugodt és elégedett?"
Menciusz így szólt: „Csak annyi kell a belső boldogsághoz, hogy tiszteld az erkölcsöt és szeresd az igazságot. Éppen ezért amikor a tanult ember kétségbe esik, nem veszti el igazságosságát; amikor büszke magára, nem veszti el erkölcsösségét. Kétségbe esésében nem veszti el igazságosságát, ezért belső elégedettsége miatt boldog. Büszkeségében nem tér le az erkölcsös útról, ezért a nép nem fogja elveszteni a reményt. A régiek, amikor sikerességük miatt elégedettek voltak önmagukkal, kedveztek a népnek; amikor nem voltak elégedettek, saját erkölcsösségüket csiszolták, hogy arról legyenek híresek. Elégedetlenségükben saját testi és lelki egészségüket gondozták, büszkeségükben a világ megmentésén dolgoztak.