A kínai közmondások közül az „Olvasás a falon vésett nyiláson át beszűrődő lámpafényben" eredetét és jelentését ismertetjük.

A Nyugati-Han-dinasztia (i.e. 202 - i.u. 9) idején élt egy Kuang Heng nevű parasztlegény. Gyermekkorában nagyon szeretett volna iskolában tanulni, de családjának erre nem volt pénze. Később egy rokonától tanult írni és olvasni.

Nem volt pénze könyvet venni, ezért kénytelen volt másoktól kölcsönözni. Annak idején igen drágák voltak a könyvek, ezért az emberek rendszerint nem szívesen kölcsönözték azokat másoknak. A mezőgazdasági munkák idején Kuang Heng napszámosként ingyen dolgozott a gazdagoknak, cserébe kölcsön vehette könyveiket.

Néhány év elteltével, amikor családot alapított, reggeltől estig dolgozott a mezőn. Minden nap csak a déli munkaszünetben tudott időt szakítani az olvasásra. Általában 10-15 nap alatt fejezett be egy könyvet. „Milyen jó lenne, ha nappal a mezőn dolgoznék, este pedig otthon olvashatnék." – gondolta egyszer magában. Sajnos, nem volt pénze lámpaolaj vásárlására. Mit tehetett?

Történt aztán, hogy egyik este az ágyban fekve felmondta a délben megtanult leckeszöveget. Ennek során véletlenül egy halvány fénysugár villant fel a szoba keleti fala felől. Észrevette, hogy a fény a szomszéd lakásból szűrődött át a falon lévő apró nyiláson keresztül. Ekkor aztán az az ötlete támadt, hogy egy vésővel kiszélesíti a nyilást, így több fényt kaphat a szobája. Ettől kezdve minden este a falrésnél olvasott és tanult. Később ismert írástudók mellett tanult, majd híres tudós lett belőle és különböző állami tisztségeket viselt. Végül főminiszteri beosztásban dolgozott a császár szolgálatában. Ebből a történetből ered az „Olvasás a falon vésett nyiláson át beszűrődő lámpafényben" című közmondás. Manapság gyakran ezzel a közmondással dícsérik a szorgalmasan tanulókat.