Ez a közmondás egy történet köré szővödik: a Kelet-Zhou-dinasztia 12. császára, Zhou Jingwang az időszámítás elötti 524 és 522 között a következő két népszerűtlen intézkedést tette. Az egyik az volt, hogy nagy címletű érmeket veretett azért, hogy az urakodóház javára váltsák be a nép kisebb címletű érméit. A másik: két, Bianzhong elnevezésű, nagyméretű harangsort készíttetett, hogy a felső és alsó harangsorban egyszerre, két szólamban szólaltathassák meg a zenét.
A császár egyik minisztere, Dan Mugong tudomást szerezvén a császár tervéről, aggodalmában fel akarta keresni a császárt, hogy lebeszélje róla. Szerinte a nagy címletek kedvezőtlenül hathatnak a pénzforgalomra. Az ilyen nagy címletű érmék verése csakis az urakodóház érdekeit szolgálja. Ez nem más, mint a nép kifosztása. A nagyszabású harangsor megépítése, öntése több robotmunkát, nagyobb közterheket eredményez a népnek, és súlyos pazarlást jelent az állam számára. A harangsor megszólaltatása nemcsak hogy nem nyújt zenei élményt, hanem még sérti is az ember fülét, károsíthatja hallását. Ezeket az intézkedéseket népszerűtlennek és az államot megkárosítónak minősítette. Azonban Zhou Jingwang császár elutasította a miniszter óvaintését. A vallási szertartásokért és a zenei rendezvényekért felelős írástudó, Ling Zhoujiu is megállapította a császár előtt: „A Bianzhong-féle harangsor dallamainak a harmónia a kiemelkedő eleme. Amennyiben a köznép elégedetlen, akkor nincs harmónia a társadalomban." Majd a következő szólás felidézésével világította meg véleményét: „Az emberek egységes akaratereje bevehetetlen erőd, együttes lármája azonban zavarokat okozhat a rendben." Ez alapján leszögezte: rendszerint az valósul meg, amit az emberek kivánnak. Rendszerint megsemmisül az, amit az emberek elleneznek. Zhou Jingwang császár az írástudó figyelmeztetését sem fogadta el, három éven belül kibocsátotta a nagy címletű pénzt és megépíttette a nagy harangsorokat. Miközben ezen két tervének megvalósításán dolgozott, a császár a második évben betegségben meghalt, és zűrzavar tört ki az országban. A zavargások öt évig tartottak.
E történet nyomán született „az egységes akaraterő bevehetetlen erőd" közmondás. Eredeti jelentése: amennyiben mindnyájan egységbe tömörülünk, legyőzhetetlenné válunk. Ma inkább azt fejezi ki a közmondás, hogy ha egységbe tömörülünk, legyőzhetjük a nehézségeket és elérhetjük a remélt sikereket.
A Guoyu, azaz a Mandarin nyelv című könyvben megemlítették ezt a szólást. Ebben a könyvben megörökítették a Zhou dinasztia (i.e. 1046 - i.e. 256) urakodóház és nyolc alkirályság történetét.
Ez a kínai szólás nagyjából megfelel az „egységben az erő" magyar közmondásnak.
(Írta/fordította: Liu Jiaqing)