A négy konfuciánus könyv egyikében, a Beszélgetések és mondásokban van arról szó, hogy az okos, jó eszű, tanulni vágyó ember nem szégyenli magát, ha pozíció és képzettség szempontjából magánál alacsonyabbtól tanul. Ehhez a következő monda fűződik. A nagy filozófus, politikus, pedagógus, a konfuciánus iskola megalapítója, Konfuciusz a Tavaszok és őszök korszakában (i. e. 770 – i. e. 221) élt. Az emberek által szentként tisztelt Konfuciusz szerint az ismeretek és tudásk nem veleszületett képességek, és ez igaz magára Konfuciuszra is.
Egyszer a Lu fejedelemség uralkodói templomában tartott szertartáson Konfuciusz sok mindenről érdeklődött a szertartáson jelenlevőktől. Akadtak olyanok, akik a háta mögött gúnyosan összesúgtak: nem ismeri a rítust, az illemszabályokat, ezért kérdezget sok mindenről. Meghallotta ezt Konfuciusz, és ezt mondta: „Tisztázni szeretném a rítus azon elemeit, amelyeket még nem értettem meg. Ezzel éppen a rítust szeretném még mélyebben megismerni.
Annak idején Wei fejedelemségben élt egy Kong Yu-nek hívott becsületes ember, aki szorgalmasan, szerényen tanult másoktól. Akkoriban szokás volt valamilyen címet adományozni az urakodóknak és magas beosztású tisztiviselőknek haláluk után. Elhúnyta után Kong Yu a „Wen" címet kapta. Az utódok Kong Wenzinek szólították. A „wen" szó a kínaiban sok kiváló kulturális jelentést tartalmaz. A „zi" szó tiszteletet, udvariasságot fejez ki, a név végére téve használatos.
Zigong, Konfuciusz tanítványa szerint Kong Yu nem érdemelte ki a „Wen" címet, hiszen fogyatékosságai voltak. Ezért megkérdezte a mesterét, Konfuciuszt: „Miért kapta Kon Yu a 《Wen》címet?"
Konfuciusz ezt felelte: „Kong Yu leleményes, szorgalmas ember volt. Szerény volt, tanult a társadalmi pozíció, képzettség és tehetség szempontjól nála alacsonyabb emberektől is. Ebből kiderül, hogy tele volt a tanulás iránti alázattal. Ezért kiérdemelte a 《Wen》címet."
Ez az eredete a „Nem szégyen a beosztottaktól tanulni" közmondásnak. Ma akkor használják ezt a közmondást, ha arról van szó, hogy valaki szerényen, szorgalmasan tanul másoktól, nem önelégült, és arra törekszik, hogy gazdagítsa tudását és emelje szakmai színvonalát. Érdemes megállapítani, hogy a közmondás nem azt állítja, hogy kevésbé okos vagy alacsonyabb pozíciójú az, akitől tanulunk. Hanem arról van szó benne, hogy akitől tanulunk, az a mesterünk is lesz.
(Írta/fordította: Liu Jiaqing)