Egy rövidlátó ember a vásárra indul. Az úton marhapiszkot lát, emberünk elvesztett doboznak véli, és kézzel felemeli. Azonban a doboznak vélt piszok lágy és büdös... Sóhajt egyet: „Túl korán jöttem, az ékszerdobozon még meg sem száradt a lakk.„