Az 1980-as évek mandopop-királynője, Teresa Teng (Deng Lijun) 1953. január 29-én született a tajvani Yunlinben. 1964-ben érte el az első sikereket, és jelentős összeg folyt be az éneklésből, amiből támogatni tudta a családját. Az apja beleegyezett hogy otthagyja a középiskolát, és az éneklést választhassa szakmájának. 1972-ben játszott a Ms. Music fan című filmben Mr. Chang Chung-al. Ugyanebben az évben a Top 10 énekesek listájára került Hong Kong-ban. Teresát különleges és gyönyörű énekhangja tette híressé, mindezek mellett egyszerű és őszinte nő volt. Tökéletesen el tudta énekelni a népdalokat és a modern szerelmi balladákat is. A hangja sokak szerint hipnotizálta a hallgatókat, Tsuo Hung-yun dalszerző pedig azt mondta, Teresa hangja 7 részben édesség, 3 részben könnycsepp.

Teresa Teng volt a XX. század második felének leghíresebb és legnagyobb hatású énekesnője a kínai területeken.

Hangja szép és édes, mély érzésekkel tölti meg az ember szívét. Úgy tartják, hogy hangja simogatja a sebeket, és elfeledteti a fájdalmat.

Mindig mosolyogva, kedvesen énekelt, teljességgel átadta magát a zenének. A 80-as években Teresa Teng hangja elérte a kínai szárazföldet, nagyon megérintette az embereket és nagy hatást gyakorolt a popzenére.

Több mint 30 éves pályafutása során több mint háromezer dalt adott elő kínaiul, angolul és japánul. Édesapja katonai iskolát végzett Kantonban, édesanyja Shandong tartományból származott.

1949-ben a Guomindanggal együtt Tajvan szigetére költöztek. Teresa volt a negyedik gyermekük három fiú után.

Kínai nevét illetően édesapja katonatársára hallgatott, és a „szép bambusz" jelentésű Liyun nevet választotta, de mivel a „yun" (jün) írásjegyet sokan helytelenül „jun"-nek (tyün) ejtették, ezért az „uralkodó" jelentésű, „jun" hangalakú írásjegyre cserélték azt.

Ahol kínai ember megfordul, ott hallható Teresa Teng hangja. Az első kínai énekesnő volt, aki fellépett a New York-i Lincoln Centerben és a Los Angeles Music Centerben. Az Egyesült Államokban és Kanadában is turnézott.

Az amerikai The Times 1986-ban a világ 7. leghíresebb és legnépszerűbb énekesnőjének választotta. 1984-től három egymást követő évben kapott díjat Japánban. 1991-ben háromszor lépett fel a japán Vörös-Fehér Dalkoncerten. 2008-ban a Shenzhou-7 kínai űrhajón is megszólalt Teresa Teng Bárcsak örökre együtt lehetnénk című slágere.

14 évvel halála után, 2008-ban 8,5 millió internetes szavazattal az új Kína 1949-es megalapítása óta eltelt 60 év legnagyobb hatású művészévé választották, olyan nagyságokat megelőzve, mint Lao Sö író és Jay Chow popsztár.

Teresa Teng megkerülhetetlen személyiség a kínai popzene történetében, de részévé vált a világ kulturális örökségének is.

Dalait Tian Wenzhong tajvani televíziós műsorvezető szerint mindenki szereti az alig hogy beszélni tudó gyermekektől a legidősebb korosztályig. Teresa Teng összesűrítette a történelmet: olyan művet vitt véghez, amelyet normális körülmények között több generáció művészei tehetnének.

Mennyei szépség rejtezik dalaiban, ami magashegyi vízeséshez hasonlítható, és az ember veleszületett esztétikai érzékével is felismeri dalaiban, nem szükséges erőfeszítést tenni hozzá, ellenállhatatlan. 2000-ben a Hongkongi Televízió a XX. század 20 legjobb kínai nyelvű dal közé választotta A Hold jelképezi a szívemet című dalát. Hasonló listákra felkerült Tajvanon, valamint külföldön, Japánban is.

1995. május 8-án asztmás roham következtében hunyt el Thaiföldön. Csupán 42 éves volt. Korán jött halálával óriási űrt hagyott maga után, mintha egy csodálatos szépségű melódia a csúcspontján szakadt volna félbe.

(Szerkesztette: Zhang Lixiazi)