2011. november 10-e a Szun Jat-szen által vezetett Xinhai forradalom százéves évfordulója. Száz évvel ezelőtt tört ki a wuchangi felkelés, amely végül megbuktatta a Qing-birodalmat. 1912. január 1-jén Szun Jat-szen Nankingban kikiáltotta a Kínai Köztársaságot, amelynek ideiglenes elnöke lett. Szun Jat-szen Ideiglenes Nemzeti Kormánya dolgozta ki az iparosítási tervet. A tervben Szun Jat-szen kiemelten foglalkozott Pukouval. A jövőben az ország Jangce folyó északi oldalán lévő vasúti hálózat déli végpontjának szerepét osztotta Pukoura, mivel akkor még nem terveztek hidakat a folyóra, hogy összekapcsolják a Jangcétól északra és délre levő vasúti hálozatot. Szun Jat-szen arról értekezett, hogy ha megfelelően fejlesztik a Jangce folyó deltáját, akkor Nanking, a tervek szerinti főváros fejlődése előtt határtalanok a lehetőségek. Szun Jat-szen gondolatát arra alapozta, hogy 1911-ben Pukouban megépítették a pályaudvart, amely a Pukou-Tiencsin vonal végállomása volt.
A pukoui pályaudvar nagy idők, jelentős események tanúja volt a 20. század első felében. 1918 év tavaszán a pályaudvaron búcsúzott édesapjától Zhu Zhiqing híres kínai író, és erről az emlékéből született közismert Beiying című prózai műve. 1919 tavaszán a fiatal Ma Ce-tung itt búcsúztatta az ösztöndíjjal Franciaországba indult osztálytársait. 1927-ben Guo Moruo, a 20 század egyik leghíresebb kínai írója erre a pályaudvarra érkezett, mielőtt Jiangxiban találkozott volna a forradalmár barátaival. 1929 májusában Pekingból ide érkezett Szun Jat-szen koporsója, hogy később a Nanking melletti Zijin-hegyen temessék el. 1949 áprilisában Deng Xiaoping és Chen Yi, a Kínai Kommunista Párt magas rangú tisztviselője Jiangxiból érkezett a pukoui pályaudvarra, aztán kocsival mentek a felszabadított Nankingba.