Xu Xiaoya 23 éves lány, Anhui tartomány egy hegyvideki falvában született. Jelenleg egy hefei szépségszalonban dolgozik, havi bére több mint 2000 jüan. Xiaoya szabadidején szeret moziba és bevásárlóközpontba menni. A barátjával azt tervezik, hogy hitelből lakást vásárolnak. Xiaoya egyértelműen leszögezte: „Biztonsan nem megyek vissza a faluba, már régen élek városban, nehéz hozzászoknom a falusi élethez."

Van még egy ok, amiért a parasztmunkások nem szeretnek visszamenni a szülőföldjükre. A Pekingi Tanárképző Egyetem kutatási beszámolója szerint a fiatal parasztmunkások között a 16-25 éves korcsoport 41,4%-ának nincsen saját szántóföldje, 36,4%-ának nincsenek lakóhelye. A 25-30 éves korcsoportba tartozók 35,4%-ának nincsen saját szántóföldje, 33%-uknak nincsen lakóhelye.

A fiatal falusiak elhagyják a földet, ezért kevés a mezőgazdasági munkaerő. Chen Xinghan Anhui tartományi gabonatermelő, több mint 2300 mu (kb. 154 hektár) szántóföldet művel meg. Ám az utóbbi években Chen Xinghan nehezen tud megfelelő munkást alkalmazni, mert a falujában és a szomszédos falvakban élő fiatalok mind a városban keresnek munkát. Chen Xinghan elmondta: „A szántás és betakarítás idején 50 jüan napi bért ajánlottam, még ebédet is kínáltam, ám még így is nagyon nehezen találtam elég munkást". Nemcsak Anhuiban, de Jiangxiban, Hunanban, Shandongban és Henanban is hasonlóan hiány van mezőgazdasági munkaerőből.

Szakértők szerint Kínának vonzóvá kell tenni a mezőgazdasági területeket az emberek számára. Nemcsak jó mezőgazdasági politikát kell folytatni, hanem javítani kell a falvakban az életkörülményeket is, több pénz kell befektetni a falusi infrastrukturális építkezésekbe, valamint tökéletesíteni kell a társadalombiztosítási és egészségügyi rendszert is.

Értesülések szerint 2010-ben a kínai urbanizáció szintje 47,6%-os volt. Az elmúlt évtizedben évente 1,13%-kal nőtt a városi lakosok aránya. A legfrissebb, 12. kínai ötéves terv szerint 2015-ig a kínai városlakók aránya eléri az 51,5%-ot.