Idén is legördült már a függöny a filmvilág legnagyobb díjátadóján, s ahogy megszokhattuk, a 84. Oscar is megható és felejthetetlen pillanatokkal ajándékozta meg a mozi szerelmeseit. Így nekünk sincs más hátra, mint hogy hátradőljünk és immár nyugodtan sorra vegyük Oscar 2012-es kegyeltjeit.

A legjobb férfi főszereplőnek járó szobor Jean Dujardin eddigi díjai mellé szegődött, a legjobb női főszereplő Meryl Streep lett – a papírforma szerint. Az Akadémia A némafilmes-t szavazta meg a legjobb filmnek, amelyért így az alkotók összesen 5 szobrot vihetettek haza, beleértve Michel Hazanavicius legjobb rendezői díját is. Christopher Plummer a Kezdők-ben nyújtott alakításával 82 évesen zsebelte be a legjobb férfi mellékszereplőnek járó szobrot, míg A segítség-ben megformált karaktere révén Octavia Spencer lett 2012 legjobb női mellékszereplője .

Magát a díjátadó ünnepséget is éveken keresztül próbálták feldobni menő, vagány műsorvezetőkkel, ám 2012-ben, immár kilencedik alkalommal, újra Billy Crystal volt a ceremóniamester, aki – legalábbis a nézők szerint – kiszámíthatóságot és otthonosságot csempész a show-ba.

A favorit filmek központi témái – A némafilmes fekete-fehér romantikája, A segítség kiállása a polgári jogokért és az Utódok családi drámája – az otthon, a szeretet, az emberség és az emberi szellem győzedelmeskedése némileg kontrasztban állnak a közelmúlt komorabb, sötétebb hangulatú legjobb filmjeivel, mint A bombák földjén vagy a Nem vénnek való vidék.

Úgy tűnik, az Akadémia szavazói tanultak a tavalyi győztes, a könnyfacsaró A király beszéde esetéből. Esetleg felfigyeltek arra a tényre, hogy a lehangoló gazdasági helyzet és világméretű konfliktusok közepette a nézők szívesebben álltak sorba a jegypénztáraknál az Avatár-típusú, valóságtól messze repítő filmekért, mint a szenvedésről és háborúról szóló történetekért.

A némafilmes azt a korszakot idézi fel, mikor Hollywood a hangosfilmre váltott. Egy lecsúszófélben lévő filmcsillag története, aki a szerelemben lel megváltást. „Vicces, érzelmes, a film világáról és a benne dolgozó művészekről szól, ami igazi közönségmágnes," mondta az Oscar-díjátadók veteránja, David Poland, a MovieCityNews.com alapítója. „Ez a film megmelengeti az emberek szívét."

A némafilmes 10 jelölését is felülmúlta eggyel A leleményes Hugo, Martin Scorsese alkotása. Az elveszett, hazajutni próbáló fiú kálváriáját bemutató film szintén a filmgyártás hőskora előtt tiszteleg. Tény, hogy A leleményes Hugót főleg technikai kategóriákban szemelték ki a szavazók – viszont az is tény, hogy ugyanúgy 5 Oscar vándorolt hozzá, mint A némafilmeshez: a legjobb operatőrnek, a legjobb díszletnek, a legjobb hangnak, a legjobb hangvágásnak és a legjobb vizuális effekteknek járók.

A némafilmes korából most ruccanjunk át a 20. századi Sanghajba és ismerjük meg a metropolisz ebben az időszakban kifejlődött sajátos zenei stílusát.

(Felvétel 1- a Sanghaji zenestílus a 20-ik sz.-ban)

Az, hogy A némafilmes söpörte be a legtöbb díjat, még korántsem jelenti, hogy a többi alkotás nem lenne méltó a szakma és a közönség elismerésére. Mindjárt itt A segítség, amely központi alakjai a hatvanas évek polgárjogi konfliktusait idézik meg az USA déli államaiban fehér családoknál cselédként dolgozó fekete lányok történetén keresztül. A lélek diadaláról szóló mozi lenyűgözte a filmakadémia tagjait és két színészi kategóriában is hatalmas esélyekkel indult. Az akadémia legnagyobb szavazótábora egyértelműen a színészeké, A segítség pedig kétségtelenül a legjobb női mellékszereplő kategória favoritja volt. Octavia Spencer valóban gond nélkül lesöpörte A némafilmes-ben tündöklő Berenice Bejót, ám az Oscar-történeti pillanat, mikor egyszerre díjaznak két afro-amerikai színésznőt is ugyanabban a filmben nyújtott alakításukért, Viola Davis vereségével sajnos, elmaradt.

A segítség-ben szintén cselédlányt alakító Viola Davis szoros versenyt vívott Meryl Streep-pel a legjobb női főszereplő díjáért, ám, – a filmszínészek céhének fődíja (Screen Actors Guild Awards) ide vagy oda – Oscar szíve idén A Vaslady-ben Margaret Thatcher, egykori brit miniszterelnök bőrébe bújó, 17-szeres jelölt és kétszeres Oscar-díjas Streep-hez húzott.

Az Akadémia tagjai általában azt az alakítást díjazzák, amely jobban megérinti őket, és úgy tűnik, ezúttal (is) Meryl pendítette meg jobban az érzelmi húrokat.

Michelle Williams az Egy hét Marilyn-nel Marilyn Monroe-jaként sem járt szerencsével, ahogy hoppon maradt az újonc Rooney Mara A tetovált lány-ból és az Albert Nobbs-ban férfinak maszkírozott Glenn Close is.

A színészek közül idén Jean Dujardin kasszírozta be a legtöbb filmes elismerést A némafilmes szerethető, lecsúszófélben lévő figurájáért, akinek végül sikerül fordítania az életén – a legjobb férfi főszereplő Oscarjával sem volt ez másként.

Legerősebb vetélytársai az Utódok család-összetartással küszködő apafigurája, azaz George Clooney, valamint a Pénzcsináló számzsonglőrködő baseball-menedzsere, vagyis Brad Pitt, voltak.

Ám bármennyire is népszerű Clooney Hollywood-ban, az Utódok nem varázsolta el annyira az Akadémiát, mint A némafilmes, amelynek sztárját sem Brad Pitt a Pénzcsinálóval, sem Gary Oldman a Szabó, suszter, baka, kém-mel, sem Demian Bichir a nem túl széles körben ismert Egy jobb élet-tel nem tudta megszorítani.

Szerencsére a várva várt Oscar-történeti pillanat sem maradt el: a legjobb férfi mellékszereplő díját Christopher Plummer kapta – és így 82 évesen ő lett az Akadémia eddigi legidősebb díjazottja.

Hasonlóan izgalmas volt a legjobb rendező kategóriájának versenye is, amelyben Martin Scorsese A leleményes Hugo, Michel Hazanavicius A némafilmes, Alexander Payne az Utódok, Woody Allen az Éjfélkor Párizsban és Terrence Malick Az élet fája rendezője csapott össze. Végül Michel Hazanavicius tehette ki a polcra az amerikai rendezők céhének (Directors Guild of America) díja mellé a legjobb rendezőnek járó Oscar-t is.

Zhou Linming, kínai filmes szakíró szerint az idei Oscar abban különbözik az elődeitől, hogy soha nem volt még ennyire egységes a díjra jelölt filmek témaválasztása. Az Utódok kivételével mindegyik történet a múltba tekint, némi szomorkás nosztalgiával az elmúlt időket hozza vissza. Persze, nem holmi átfogó múltba révedésről van szó, a filmek mind egy adott, szűkebb időkeretben játszódnak. A díjazott alkotások ugyanakkor rendkívül népszerűek az olyan fiatalok körében, akik érdeklődnek a kultúra és a művészet iránt. Talán ezek a filmek nem a legmagasabb művészi színvonalat képviselik, de a fiatalok ízésének megfelelnek, főleg azokénak, akik jól ismerik a régi idők mozijait is. Az idősebb generációt jobban foglalkoztatják az élet és halál nagy kérdései, szívesebben elmerülnek a fajsúlyosabb témákban, míg a fiatalokat inkább az érzelmekről és művészetről szóló alkotások vonzzák.

Zhou Liming úgy véli, az idei jelöltek és díjazottak nem követik a megszokott Oscar-sablont. Nem megható, felkavaró és elgondolkodtató filmek a szabadságról, az emberiségről vagy a történelemről, inkább a kultúrára és a művészetre összpontosítanak, amivel kellemes – még ha olykor kissé felszínes – kikapcsolódást nyújtanak a nézőknek.

Műsorunk befejezéséül hallgassuk meg a legjobb eredeti betétdal Oscarjával díjazott „Man or Muppet" című dalt a Muppets animációs filmből. A viszonthallásra!