Az animációs színdarab fogalma meglehetősen újkeletű Kínában, sőt, az egész világon. A hagyományos mesedarabokkal összehasonlítva az animációs színdarab nehezebben értelmezhető, komplex műfaj, amelynek további fejlesztését a kínai kulturális minisztérium is szorgalmazza. A tárca értelmezésében az animációs színjátéknak igazából nincs elődje, mivel a hagyományos színdarab és az animáció ötvözete, így a színház hagyományos koncepciója is bővítésre szorul.

Zhou Yuyuan, a Kínai Gyermekszínház igazgatója elmondta, hogy az utóbbi időben színrevitt animációs színdarabokat nem csupán a gyermekközönségnek szánták, véleménye szerint remek kikapcsolódást nyújtanak a felnőtteknek is.

A színház igazgatója azt is hozzáfűzte, hogy a Kínai Gyermekszínház úttörő szerepet vállalt az animációs színjátékok létrehozásában, az animációs színdarabok színrevitele során pedig pozitív tapasztalatokra tettek szert. Már az első animációs próbálkozásuk, az Ebihal keresi az anyukáját című darab is szép sikert aratott.

Zhou igazgató büszkén számolt be az Ebihal keresi az anyukáját sikeréről, mint elmondta, a színielőadás szövegét egy általános iskolai kínai nyelvtankönyvből vették. A tananyag szövege alapján a Sanghaji Szépművészeti Filmgyár is készített már egy rajzfilmet – ez a rajzfilm annyira régi, hogy még a mai 60 év fölötti idősek is ismerik és szeretik. A mese központi témája az anyai szeretet. A most színrevitt darab is arra törekszik, hogy megtanítsa, megértesse a mai gyerekekkel az anyai szeretet természetét. A színielőadás párhuzamot von az ebihalacskák és a gyerekek között: vannak köztük csintalanok, akik rosszalkodnak, és persze, jók is. Az eredeti mű alapján egy új figura is született: egy gonosz, fekete hal. Végül az ebihalak egy idős rák segítségével megtanulják, mi fontos az életben, és mikor az édesanyjuk elbúcsúzik tőlük, megértik az anyai szeretet lényegét is.

A színház másik sikeres animációs darabja a Kínai horoszkóp 12 jegye, amely tavaly elnyerte a kulturális minisztérium animációs díját. Zhou Yuyuan igazgató szerint azért részesült ez a színdarab ekkora elismerésben, mert innovációs jellegű, ugyanakkor sok kínai népi és nemzeti elemet vonultat fel. A Kakas jegyének ábrázolása során úgynevezett „black light" effektet használtak: a közönség nem látta a szereplőket, csak a papírkivágás mozzanatait. Ennek a hagyományos kínai népművészeti formának a segítségével a papírkivágáson először a kakas feje, aztán a teste, a tollas farka, végül pedig a karma bukkant fel. Bár egyetlen szó sem hangzott el az egész színdarab során, a gyerekek türelmesen és áhítattal nézték végig az előadást.

Jelenleg Kínában több mint 380 millió gyermek él, az ország népességének egy negyedét teszik ki, ha ebből a szempontból nézzük a gyermekszínházak jövője igen rózsás. Viszont az is igaz, hogy a színházlátogató gyerekek többsége városokban él, a falusi gyermekek közül csak nagyon kevesen jutnak el a színházba. A Kínai Gyermekszínház is kidolgozott egy programot, amelynek keretében a színház legjobb előadásaival ellátogattak az ország nyugati részén fekvő iskolákba. Azonban az iskolák sportpályáin igazából csak meséket tudtak mondani a színház művészei a diákoknak, ami nagyon távol áll egy igazi színielőadástól egy valódi színházban.

Jelenleg országszerte 30 állami és 7 magántulajdonú gyerekszínház működik, amelyek mindegyikében méretüktől függetlenül átlagosan évi 400 előadást tartanak. Egy-egy előadást a legtöbb esetben úgy 600 gyermek tekint meg, ennek alapján egy évben hozzávetőleg 10 millóan jutnak el a színházba – csupán a 380 millió Kínában élő gyermek töredéke. Zhou igazgató azt is elmesélte, hogy sok vidéki településen, ahol felléptek, az volt az első alkalom, hogy a helyi közönség egy gyerekelőadást láthatott – beleértve a tanárokat és szülőket is. Az igazgató bár úgy véli, a kínai gyerekeknek nagy szüksége lenne nekik szóló előadásokra, azzal is tisztában van, hogy a mostani kulturális infrastruktúra még nem képes kielégíteni ezt a szükségletet.

Az animációs színjáték elterjedése amiatt is nehézségekbe ütközik, hogy elég nagy szakadék tátong a szükséges befektetés mértéke és a várható nyereség között. Zhou igazgató a Kínai horoszkóp 12 jegye című darabot hozta fel példának. A színrevitel kétmillió jüanba került, az eddigi 80 előadás jegybevételei négymillió jüant hoztak a színház konyhájára. Viszont nem minden darab nyereséges. Egy előadás színrevitele általában 1,5 millió jüanba kerül, és előadásonként 30-40 ezer jüant jövedelmez. Ebből szintén előadásonként 15 ezret elvisz a színészek bére, és még ötezret a különböző költségek, így egy előadás maximális nyeresége úgy 10 ezer jüan – vagyis az eredeti befektetés legkorábban 150 előadás után térülhet meg, részletezte a Kínai Gyermekszínház igazgatója, Zhou Yuyuan.