A thaiföldi Universal Daily News csütörtöki beszámolója szerint Phongsavat Boubpha thaiföldi ipari miniszter egy konferencián úgy nyilatkozott, hogy a gépjármű- és járműalkatrész-ipart folyamatosan ösztönzi a minisztérium. A gépjárműipar 350 ezer embernek biztosít megélhetést évről-évre, az export mértéke pedig eléri az évi 360 millió bhatot. Ez Thaiföld egyik legfontosabb iparága, és a kormány bízik abban, hogy a jövőben is stabilan fog fejlődni.

A miniszter hozzátette, a thaiföldi kormány azt szeretné, ha Thaiföld a gépjárműgyártás éllovasa lenne a térségben az Ázsiai Gazdasági Közösség (AEC) 2015-es megalapítására.

Ázsiaszerte növekedett a gazdaság és az életszínvonal, amivel párhuzamosan a nők keresete is emelkedett. Lássuk, mi is történt.

Az Ázsiai-Csendes-óceáni térségben nő leginkább a vezetők fizetése

A Mercer Emberi Erőforrás Tanácsadó cég csütörtökön Sanghajban közreadott jelentése szerint 2012-ben az Ázsiai-Csendes-óceáni térségben várhatóan 5 százalékkal nő a pénzügyi szoltáltatások szektorában dolgozó vezetők alapfizetése, ami világelsőnek számít.

A felmérés az európai, közel-keleti, afrikai és amerikai régió összesen 63 pénzügyi szolgáltató vállalkozásának adatait vetette össze.

Eszerint a pénzügyi válság hatására Európában és az Egyesült Államokban folytatódik a visszaesés, mivel a két térség pénzügyi szektorában korlátozottak a lehetőségek a vezetői fizetések emelésére.

Viszont főként Kínában, Indonéziában és más fejlődő országokban várhatóan jelentősen emelkedni fognak a vezetői fizetések.

Egyre több kiváló nő lép színre a nagyvilágban, nemcsak gazdasági, hanem művészi területeken is. Most hallgassuk meg a kínai népdalok királynőjének, Song Zuyingnak a történetét.

Jöjjön egy újabb hír a gazdaság világából.

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) március 12-én meghozta a végső döntést az amerikai Boeing cég szubvenciójával kapcsolatban. Az értékelés szerint a Boeing cég hatalmas mértékű törvénytelen pénzügyi támogatást kapott. Bár a döntés nem számolt be a pénzügyi támogatás konkrét mértékéről, az Európai Unió szerint az amerikai félhez befolyt törvénytelen pénzügyi támogatás körülbelül 5-6 milliárd dollárra rúgott. Az amerikai fél szerint a szubvenció mértéke nem haladta meg a 3-4 milliárd dollárt.

A határozat nyilvánosságra hozatala után az európai és az amerikai fél is közleményt adott ki. Mindketten úgy fogalmaztak, hogy a határozat őket igazolja.

Megkezdődött a jelöltállítás a Világbank élére, miután Robert Zoellick, a pénzügyi szervezet vezetője, mandátumának lejártával távozik a posztról. A szokásjog alapján a Világbank vezetői tisztségére amerikai jelöltet nominálnak a világ legnagyobb gazdasági hatalmai. Viszont a BRIC-országok szerint már lejárt az európai és amerikai vezetők ideje a nemzetközi szervezetek élén.

Ki dönti el, kik legyenek a nemzetközi szervezetek vezetői?

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetőjének megválasztása nem szűkölködött az izgalmakban, most pedig Robert Zoellick, a Világbank vezetőjének lemondása élénkíti majd fel a tagországok közötti versenyt.

Ám nem minden nemzetközi szervezet vezetőjének megválasztását kísérik ádáz harcok. Azt szinte mindenki tudja, hogy Dominic Strauss-Kahn-t, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egykori vezetőjét azzal vádolták, hogy szexuálisan bántalmazott egy szállodai szobalányt, viszont arra már jóval kevesebben figyeltek fel, hogy Li Zhongyu, a Világegészségügyi Szervezet (WHO) vezetője váratlanul elhunyt. Bár mindketten világméretű szervezet vezetői voltak, nagyon is eltérő bánásmódban részesültek.

A Világbank és az IMF: az európai nagyhatalmak és az USA közötti játék

A Világbank és az IMF, a gazdasághoz szorosan kapcsolodó szervezetek vezetőinek megválasztását mindig izgalmas verseny előzi meg. Ám hiába változnak meg évről-évre a gazdaság főbb szereplői, a választás kimenetele mindig ugyanaz. A harmadik világ országai is rendre állítanak jelölteket, hiszen úgy érzik, eljött az ideje, hogy az elnökségben rájuk kerüljön a sor. A fejlett országok is rendre támogatásukról biztosítják a fejlődő országokat – majd ugyanúgy európai vagy amerikai vezető mellett teszik le a végső voksukat.

A fejlett országok a második világháború után döntöttek úgy, hogy nemzetközi pénzügyi intézményt hoznak létre a világ valutáinak stabilitása érdekében. Végül 1945-ben alakult meg a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank Washingtonban.

A Világbank főként a fejlődő országoknak folyósít támogatást alacsony kamattal gazdasági növekedést célzó hosszú távú programokra. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) pedig rövid távú kölcsönökkel segíti a tagországokat a nemzetközi felzárkózásban.

Bár a két szervezet már a nevében is „nemzetközi" és „világ"-szervezet, megalakulásuk óta kizárólag európai és amerikai származású vezetőik voltak.

A Világbank történetének eddigi 11 elnöke mind az Egyesült Államokból származott. Az Európai Unió a szavazatok 37%-át, az Egyesült Államok a 16%-át, míg Kína csupán alig 5%-át birtokolja a szervezetben. A Világbank adminisztratív bizottságának 25 tagja közül 8 európai.

A Nemzetközi Valutaalapnak eddig 12 elnöke volt, 8 ebből európai származású: volt köztük svéd, francia, holland, német és spanyol is. Az Egyesült Államok az alap legnagyobb részvényese, egyben az egyetlen olyan ország, amely megvétózhatja a többiek bármelyik javaslatát.

Az új elnök 2011-es megválasztása előtt a brazilok és a fülöp-szigetekiek is szerettek volna változtatni ezen a bevett gyakorlaton, mégis Christine Lagarde volt francia pénzügyminiszter lett az IMF elnöke. Idén Robert Zoellick legesélyesebb utódjaként Hillary Clinton jelenlegi amerikai külügyminisztert, illetve Larry Summers-t, a Bill Clinton-elnökség pénzügyminiszterét emlegetik, aki Obama alatt a Nemzeti Gazdasági Tanács főigazgatója volt. Semmi kétség, hogy még mindig az amerikai jelöltek a legesélyesebbek a posztra.

Ha a gazdasággal és energiával foglalkozó nemzetközi szervezeteknek van csupán valódi hatalma, mi a helyzet az oktatási, tudományos, kulturális és egészségügyi nemzetközi szervezetekkel? Bár a Világegészségügyi Szervezet (WHO) és az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális szervezetének (UNESCO) nevei ismerősen csengenek, de azt vajon hányan tudják, hogy mely országok a tagjai és kik a vezetői ezeknek a szervezeteknek? Nagyon kevesen – és sajnos, még kevesebben kíváncsiak rá.

Zhu Min, a Nemzetközi Valutaalap vezetőhelyettese, mind a kínai, mind a nemzetközi sajtó nagy kedvence, mialatt Feng Fuzhent, a WHO vezetőjét szinte alig ismeri valaki.

Mikor 2006-ban, a WHO gyűlésének megnyitóján Feng Fuzhen elődje, Li Zhongyu váratlanul elhunyt, a haláláról mindössze egyetlen apró cikk számolt be a hírlapokban.

Christine Lagarde az IMF vezetőjeként évi 470 ezer dollárt keres, míg Li Zhongyu fizetése csupán 120 ezer dollár volt évente. Mivel Li Svájcban dolgozott, költségesebb volt az életvitele is. Sőt, fia iskoláztatása évi 50 ezer dollárba került, így halála előtt nem volt saját lakása sem.

Szerencsére, ezekben a szervezetekben mindig békésen zajlik a vezetőváltás, a jelöltek neve ismert, és akár meg is lehet vétózni.

Hamarosan megszületik a döntés a Világbank következő elnökének a személyéről is. Az igazgatótanács rövidesen három főre szűkíti a jelöltek listáját, és ígérete szerint a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap április 20-án kezdődő háromnapos ülésére meg is nevezi az új elnököt. Az is kiderül hamarosan, vajon ezúttal valóra válik-e az egyik fejlődő ország saját világbanki elnökről szőtt álma.

A szigorú gazdasági hírek után, búcsúzóul hallgassanak meg egy friss kínai hangot, az Á Fu egyik dalát.