Van, aki szerint az emberek is állatok, van, aki azt mondja, ez két külön entitás, még akkor is, ha bizonyos egyedeknél nehéz eldönteni, hogy melyik csoportba tartoznak. Viszont nemcsak a mizantrópoknak fogas kérdés, hogy és a kutya micsoda? Nyilván nem ember, hiszen például nem szokott emelt díjas SMS-eket küldeni, sem pedig olajkatasztrófát okozni, de nagyon sok kutyatulajdonos nyilván egyetért azzal az állítással, hogy az ő kutyáját állatnak is nehéz lenne nevezni. Talán valahol ember és állat között vannak a kutyák, mint a kentaurok lehettek hajdanán. Az etológusok sem hiszem, hogy túlságosan tiltakoznának ez ellen az állítás ellen. És a nyugaton elterjedt elképzelésekkel ellentétben a kínai etológusok sem.

Nagyobb sajtónyilvánosságot a kínai kutyahelyzet Kínán kívül utoljára a Pekingi Olimpia előtt kapott. Talán még sokan emlékeznek például ilyesfajta sajtóban megjelent mondatokra: „A pekingi olimpia idejére kitiltották a hivatalos listán szereplő éttermekből a kutyahúsból készült ételeket." A jól tájékozottabbak azt is jelezték, hogy valójában inkább a koreaiakra jellemző a kutyahúsevés, éppenséggel a Szöuli Olimpia előtt is betiltották az éttermekben a kutyahúsból készült fogásokat. Persze Kínában is vannak területek, ahol és emberek, akik esznek kutyahúst. Viszont a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a turisták is előszeretettel kóstolják meg a kutyahúsos ételeket, illetve rengeteg kínai ember a kutyahúsevésnek a gondolatától is rosszul lesz.

Kutyaügyileg Kínában is kezd ugyanis a helyzet bonyolult, átláthatatlan, megfejthetetlen lenni, legalábbis a nagyvárosokban. Mind több és több embernek jelent ugyanis a kutyája barátot, társat, családtagot, puszipajtást, havert, ivócimborát, vagy ha egyiket sem, akkor szomszédot.

Mindennek a fejlődésnek az eredményeképpen Kínában is megszaporodtak a kutyás sztorik, történetek. Viccesek és szomorúak, meghatók és bűbájosak, meglepőek és ízletesek, habár ezen utóbbiakból inkább nem szemezgetünk.

Először is nézzük inkább azt, hogy honnan vannak egyáltalán a kínai kutyák, amelyek a történeteket produkálják (már persze a Magyarországról történő behozatalon kívül). Nos, a kínai kutyák például a Henan tartománybeli Luoyang Yichuan megyének Beijie falvában élő, egyébként Koreából importált Xiao Hei, magyarul Kis Fekete nevű szuka almából kerülnek ki. A 3 éves kutya a legutóbbi kölykezés során 12 óra alatt 16 kölyökkutyának adott életet, ami disznóknál még elmegy, de meglehetősen szokatlan kutyák esetében. 2003-ban maga Xiao Hei is „csak" 13 kölyökkutyáig jutott. A tulajdonos, Xie Liushe elmondta, hogy bár már több mint 10 éve kutyatenyésztő, ilyen ebe, mint Xiao Hei még nem volt korábban. Ami még fontos: valamennyi kiskutya életben maradt, és azóta már gazdára is találtak.

Nem minden kutya ilyen szerencsés azonban, mint Xiao Hei. Jiangsu tartomány székhelyén, Nanjingban egy túlsúlyos kutya például császármetszéssel hozta világra hat kölykét, magától értetődően egy állatkórházban. A kutya gazdája ugyanis aggódott állata egészségéért, hiszen a szülés (mert azért ellésnek már mégsem nevezném) megviselte volna a szukát, amely (aki) a bőséges és vitamindús táplálkozás miatt lett túl kövér. A műtéti beavatkozás egyébként 250 jüanba, mintegy 8800 forintba került az ebtulajdonosnak.

Ez a császárral szült kutya remélhetőleg hálás lesz gazdájának. A kutyák hálájáról egyébként is sokat lehet mesélni. Jiang Lianchun, a Jilin tartományi Changchun lakója különösen sokat tud saját kutyája hűségéről. Történt ugyanis, hogy a gazdi beteg lett, láza felszökött, majd kómába esett. Amikor 10 nap múlva magához tért Jiang úr, a kutyáját természetesen maga mellett találta. Mint gazdája eszméletlensége alatt mindig, a kutya az ágy mellett kushadt, szemében pedig könnycseppek voltak. Csakhamar azt is megtudta Jiang Lianchun, hogy a hűséges állat az elmúlt napokban se nem evett, se nem ivott. Csupa csont és bőr volt a szerencsétlen eb, mire a gazdája jobban lett. A történetből az is mindenki számára egyértelmű lehet, hogy ha ne adj Isten Jiang úr belehalt volna a betegségbe, akkor a kutyája is követte volna a gazdáját.

Nemcsak lelke, esze is sok van a kutyáknak. Némelyikük még vezetni is képes alkalomadtán, habár nem a legtökéletesebben, mint azt Nanjingban egy Volkswagen Santana tulajdonosa legnagyobb megdöbbenésére észlelte. A Volkswagen éppen kanyarodott volna, amikor a sofőr a visszapillantó tükörben azt látta, hogy egy kis teherszállító busz gurul feléje. Az összeütközést már nem lehetett kikerülni. Nagyobb baj nem lett szerencsére, csak az egyik ablaka tört ki a személyautónak. Amikor a vezető kiszállt, hogy a szokásoknak megfelelően megbeszélje a teherszállító autó vezetőjével az ilyenkor megbeszélendő dolgokat, akkor vette csak észre, hogy egy kutya van a volánnál. Nemsokára megoldódott a rejtély, ugyanis előkerült az autó és a kutya gazdája, aki elismerte, hogy nem húzta be a kéziféket, aminek következtében az örökmozgó kutya mozgásba tudta hozni a járművet.

A kutyák Kínában, amellett, hogy bizonyos éttermekben az étlapon is szerepelnek, ugyanolyan ellátást is kaphatnak, mint a nyugati országokban. Van természetesen kutyaeledel, állatorvos, állatkórház, ebadó és kutyakozmetika is a nagyvárosokban. Pekingben pedig főleg van. Ebből a már-már túlszofisztikált állapotból lett aztán a baj is. Ugyanis egy Chou Chou nevű öleb egy állatkórházban fejezte be rövid földi pályafutását. 2005 májusában a kutyát gazdája szépészeti műtétre vitte a kórházba, ahol megfelelő kivizsgálás nélkül adták be neki a műtétre felkészítő altató injekciót, legalábbis a Li nevű gazda állítása szerint. Az operáció közben aztán a kutya ki is múlt. A volt ebtulajdonos a bírósághoz fordult, 26 ezer jüan, akkori árfolyamon 3200 dollár kártérítést követel a kórháztól.

Guandong tartomány Shenzhen városában él Zeng hölgy, aki terhessége alatt orvosi tanácsra kénytelen volt megválni Daniel névre hallgató, 1500 jüanért (180 dollár) vásárolt kutyájától. Arról szó sem lehetett, hogy örökre megváljék a kutyától, ezért néhány évre, egészen pontosan annyi időre, amíg az akkor még születendő, azóta már megszületett kisgyerek akkora nem lesz, hogy kutyát is lehet mellette tartani. Akkor pedig újra együtt lehet a boldog család.

Csak nehogy nagyon a szívére vegye a távollétet szegény eb. Nem árt ugyanis vigyázni a kínai kutyák érzékenységével. Henan tartomány Suixian megyéjének Chengguan városában például volt egy kutya, amelyik megharapott egy nőt. Ez még elég szokványos dolog. Az is, hogy a gazdája megszidta a magáról megfeledkező ebet. Az ezután következő önkritika azonban valószínűleg példátlan a kutyák között. A megszidott négylábú ugyanis annyira lelkére vette a dolgot, hogy nem volt hajlandó elhagyni a kutyaólat, nem evett, nem ivott a szidalom után. Bár később a gazdája mindennel megpróbálkozott, hogy jobb belátásra térítse, még állatorvoshoz is elvitte, a kutya azonban olyan mély önkritikát gyakorolt, hogy a végén bele is pusztult.

Úgy tűnik, az előző történetek jottányit sem vittek közelebb a válaszhoz, még mindig nehéz megmondani, hogy mik vagy kik a kutyák, de egy dolog biztos, a kínai kutyák épp olyan emberiek, éppen olyan színes egyéniségek, mint a magyar ebek. És talán ennyi példa is meggyőzhetett mindenkit arról, hogy legtöbbjüket pontosan annyira szeretik, néha túláradóan szeretik, mint ahogy például Magyarországon szeretik a kutyákat.

(írta/fordította: Hajnal László)