Abból általában mindenütt a világon sokkal nehezebben lesz hír, ha valami jó történik. A boldog házasságok is, ellentétben a boldogtalanokkal, ritkán kerülnek az újságok címoldalára, a vezető hírek közé. Ami alapvetően nem is baj. De azért Kína mégis van akkora ország, hogy még ilyesfajta hírből is össze lehet szedni egy jó csokorra valót. Természetesen itt most az érdekesebb boldog kínai házasságokról lesz szó, hiszen nagyon sokan élnek boldogan életük párjával, de, paradox módon, ez még nem elég a boldogsághoz. Értve ez utóbbi alatt a hírfogyasztók boldogságát.

Az első példánk meglehetősen váratlan helyről jön. A börtönöket ugyanis nem tipikusan a boldog házasságokért felelős intézményeknek szokás tartani. Az északkelet-kínai Liaoning tartományban azonban ez másként alakult, ott ugyanis egyenesen a börtönöket felügyelő állami szervek tettek sokat a maguk módján a családi boldogságért. No, börtönből természetesen nem engedhettek ők sem senkit szabadon, azt viszont megtehették, hogy a tartomány ítélet-végrehajtási intézményeiben raboskodó elítéltek számára lehetővé tegyék, hogy a börtönben kössenek házasságot. Nem kell tehát addig várniuk, míg kiszabadulnak, hiszen ez sokszor évekre, évtizedekre is elodázná a boldogító igen kimondását. Az ünnepélyes egybekelésre tehát Liaoning tartományban már a rácsok mögött is sor kerülhet. És tulajdonképpen a családi perpatvarok számát is sikerült ezzel a lehetőséggel minimálisra, tudniillik a látogatási időkre csökkenteni.

Egyébként a börtönházasságra vonatkozó klauzula csak egy része a Liaoning tartományban bevezetett új házassági szabályoknak. A rendelkezések érintik még a vándormunkásokat, a nemzetiségieket és a külföldieket is. Engedélyezik például a nemzetiségieknek, hogy a hivatalos eljáráshoz szükséges fényképeken viseljék a népviseletük részét képező fejfedőjüket.

Nézzük a másik végletet. Habár mi is lehet a börtönházasság ellentéte? Például az égben, betű szerint a felhők között kötött házasság. Két haikoui illetőségű, azaz Hainan szigettartomány székhelyéről származó repülős esküdött örök hűséget egymásnak az egyik kínai belföldi légi járaton. A Hainan és Henan tartomány székhelye, azaz Haikou és Zhengzhou között közlekedő menetrend szerinti repülőgépen zajlott a boldogító igenek kimondása. A feleség a China Southern Airlines (Hainan) alkalmazottja, a férjről viszont csak azt közölték a hírek, hogy Xing Yinzhen a neve, és Henan tartományból származik. Ez tulajdonképpen meg is magyarázza a légi járaton tartott egybekelést, hiszen a férj otthonába tartva celebrálták nekik az esküvőt. A steward és a stewardess egyébként, ahogy máskor is, az esküvő után is kiszolgálta az utasokat, csak esküvői süteményt is szolgáltak fel a járaton helyet foglalóknak. Ilyenkor természetesen kihagyhatatlan az a megjegyzés, hogy „és még mondja valaki, hogy a házasságok nem az égben köttetnek" – vagy valami hasonló.

A börtönházasságnak el lehet képzelni még egy ellentettjét. Ez is az égben köttetett, vagy legalábbis akkor, amikor az egybekelők már ott voltak. A valóban nem mindennapi eset szintén Liaoning tartományban esett meg még 2005 májusában. Wang Lei és Zhang Hong „házassága" ugyanis a temetésükön történt. A fiatal jegyespár tragikus módon közlekedési balesetben meghalt, de az érthetően porig sújtott szülők legalább ezzel az aprócska makacssággal nemet mondtak a halálnak. Egy különleges szertartás keretében a halottasházban összeadták az elhunyt párt, akik így már mint férj és feleség nyughatnak az idők végeztéig.

A földi életben nyilván Wang Lei és Zhang Hong voltak a legrövidebb ideig férj és feleség. Szerencsére vannak Kínában olyanok is, akik a másik véglethez tartoznak, azaz akár két emberöltőt is házasságban töltenek el egymással. A fiatal Liaoning tartományi jegyespár szokatlan egybekelésével egy időben, de már Pekingben 46 pár ünnepelte 50 házassági évfordulóját. Az aranylakodalmat a város szervezésében ünnepelték meg a párok. A legfiatalabb résztvevő is 70 éves volt, a legidősebb pedig már 84. életévét taposta. Egyikőjük az ünnepségen elmondta, hogy annak idején legtöbbjüknek nem volt lakodalma, ezért ezt a mostanit kompenzációként szeretnék felfogni a hajdani elszalasztott alkalomért.

Hogy a hosszú házasságnak mi a titka, arról az előző hírben nem volt szó, de egy egészen más természetű rövid hír hallatán azért lehetnek ötleteink. A 61 éves He Jun egy egész évtizedet töltött gyaloglással, mielőtt hazatért volna az őt hűségesen váró férjéhez és gyerekeihez a Yunnan tartományi Kunmingba. Valószínűleg ő az a kínai ember, aki a legtöbb helyen járt, legalábbis a két lábán Kínában. És valószínű az is, hogy az őt útja megvalósításában mindvégig támogató férjével együtt megtalálták a boldog házasság egyik lehetséges útját, az utat, az országutat. He Jun egyébként az egész országot bejárta, minden tartományba eljutott, több mint 100 városban és területen volt. Gyaloglásának leghosszabb szakasza 456 napig tartott, ekkor Nyugat-Kínában gyalogolt. Ha a boldog házasságában szerencsére nem is, He Jun asszony súlyában alapos változás következett be. Míg hosszú vándorútja kezdetén 102 kilogrammot nyomott, a végén, 10 évvel később viszont már mindössze csak 60-at.

Azért a legideálisabb helyzet mégis inkább az, ha egy házaspár együtt, egymás mellett is el tud tölteni békésen hosszú-hosszú éveket. No de mivel? Shandong tartomány Laixi városában Shi Hongling és élete párja, mindketten 70 év fölött, megtalálták a maguk egyedülálló szórakozását. Kínai klasszikus műveket másolnak ecsettel és tussal. Már sok-sok éve foglalatoskodnak ezzel a nemes, bár babra munkával. A férj talált rá az időtöltésnek erre a szokatlan fajtájára még 1995-ben. Egy évig csak egyedül írogatott, majd a felesége is kedvet kapott a dologhoz, és csatlakozott a férjéhez. Azóta nemcsak hogy mindkettőjük kézírása nagyban javult, hanem a házasságuk is harmonikusabbá vált, hiszen nemcsak másolnak, hanem meg is beszélik a leírt klasszikus műveket egymással. Úgy tervezik, hogy az utódaikra hagyják a lemásolt műveket. Hát, igen, a közös érdeklődési kör tudvalevőleg hasznos a jó és tartós házasság szempontjából is.

Végül egy szép példája a házastársi szeretetnek. A Yunnan tartományi Baoshanban élő Fu Chaoxing csak a feleségének köszönheti, hogy életben van. Az orvosok ugyanis gyógyíthatatlan vesebetegséget állapítottak meg nála, amin csakis veseátültetéssel lehetett segíteni. A 32 éves férjnek duplán szerencséje volt a szerencsétlenségben. Egyrészt a felesége egyik veséje teljesen egészséges volt, és meg is felelt a férjnek. A feleség pedig nem habozott fél veséjét adni élete párjának. A veseátültetés aztán sikeresen meg is történt Pekingben, Fu Chaoxing és a felesége pedig azóta is boldogan él – ahogy az már a boldog házasságok esetében per definitionem kötelező.

(Írta/fordította: Hajnal László)